Pszichológushoz fordulni erő vagy gyengeség?

“Aki nem képes puszta akaraterővel elmulasztani az aranyeret, az evolúciós hulladék“

Az aranyér kialakul, nem egyik napról a másikra kreál magának valami kamut

Háziorvos VALÓDI problémás eseteket vizsgálja, nem a figyelem-és önbizalomhiányos lánykákét.

#21

Nem esett le, hogy a 20-as ironizál?

"Háziorvos VALÓDI problémás eseteket vizsgálja"

Pontosan ez a probléma, hogy a mentális és lelki gondokat nem képesek az emberek valódi betegségként kezelni. És mindenki úgy van vele, hogy "oldja meg magának". Holott sok esetben tényleg kell a segítség.

Aki írja, hogy a pszichológusok feladata a gondolatébresztés, annak jár a csillagos ötös.

A pszichológus feladata az, hogy segítsen visszavezetni a gyökerekig, amiből kiderül, hogy pl a 15 éves Gizike miért érzi jobban magát attól, hogy meglop másokat, ugyanis ezt egy apró történés is kiválthatta. A pszichológus pedig a beszélgetések során visszavezeti a szálakat és eljutnak a gyökerekig, ami lehet az, hogy az apja elment, de mielőtt teljesen eltűnt volna, elvitte a kedvenc játékát az új családjában levő kisbabának, mert Gizike 9 évesen úgy is idős a plüssökhöz és ebből alakult ki a kleptomániája, hiszen meg akarja kapni azt a szeretetet, törődést, amit az apja "új gyereke", a kisbaba kapott.

De az, hogy Gizike szerelmes lesz a főnökébe 30 évesen, nem bír magával és ezért kirúgják, és fáj a szerelmi bánat inkabb az az eset, hogy Gizikének jobb, ha átbeszéli a családdal, barátokkal, és egyedül kikecmereg a gödörből.

Arról nem is szólva, hogy sok pszichológus nem is érti, hogy mi a feladata, szerintem nekem is ezért nem volt segítség egyik pszichológus sem, tulajdonképpen magamnak raktam össze, hogy mi volt a fő gondom és miből gyökerezik.

De a család is sokat számít.

Egy barátnőm jókislányból lázadó kamasz lett, közben elkezdett pszichológushoz járni, de nem segített neki, mert a szülei kevésnek érezték magukat, hogy szigorúan fogják, pedig ez ilyenkor elengedhetetlen, a lány pedig egyre rosszabbul lett, iskolába se tudott járni, magántanuló lett, aztán pszichiátriára került, most se fizikailag, se lelkileg nem lehet ráismerni arra a jószívű, félénk, jámbor lányra, akivel barátnők voltunk, teljesen más lett és nem az előnyére.

Olyan barátnőm is volt, akinek csak egy szülői pofon kellett volna, de nem kapta meg, szintén egy roncs felnőtt lett belőle.

Ugy latom, a kisebbseget kepviselem: szerintem ero kell hozza.

3 eve kezdtem pszichologushoz jarni, egy narcisztikus kapcsolatbol jottem ki, ugy, hogy majdnem mindent fel kellett adnom. Lelkileg, onbizalmilag nagyon melyen voltam akkor, egy hulladek embernek gondoltam magam, es allandoan sirtam. Nekem a csalad, baratok nem tudtak segiteni: egyreszt a “nyugi, jo ember vagy” megszolalasokkal nem tudtam mit kezdeni, masreszt egy ido utan jottek azok a visszajelzesek, hogy meg mindig ezen porgok.

Egyebkent is nehezen kerek segitseget, de most annyira melyen voltam, hogy bevallaltam. Nekem ehhez ero kellett, le kellett gyozni azt a felelmem, hogy majd a pszichologus is azt mondja, hogy en fujom fel a dolgot. Meg szerintem ero es batorsag kell ahhoz is, hogy az ember felvallalja azt, hogy most gyenge.

Ez az en mukodesi modom, es ezert szerintem ero kell hozza.

Amit meg maskepp latok: Valoszinuleg egyedul is feldolgoztam volna a tortenteket. Viszont abbol teljesen maskepp jottem volna ki, es hosszabb ideig tartott volna. A pszichologussal nagyjabol 1-1,5 ev kellett a lezarashoz, es erosebben, magabiztosabban jottem ki a tortenetbol, fel sem merult, hogy a regi kapcsolatba visszamenjek. Ha egyedul dolgoztam volna fel, tovabbra is bizonytalan lennek, es az elso megkeresesere azonnal a nyakaba borultam volna. Nekem ezert nagyon sokat szamitott a pszichologus.

Utolsó, azt is vedd figyelembe, hogy sok ember, ahogy én is, frusztráltságból írja, hogy gyengeség, illetvebvan különbség, hogy muzért keresi fel az ember.

A te esetedben okos döntés, hoszzen nem egy olyan gond állt fenn amin egy beszélgetés segít. Ráadásul a pszichológusod is érti a dolgát.

De más az, ha egy átmeneti állapotra, amit egy csalódás váltott ki keres valaki szaksegítséget vagy egy unatkozó ember jódolgában szenvedni akar és belekapaszkodik valamibe, hogy attól kínlódhasson.

26-os vagyok

Ertem, amit irsz, Kocostol, es reszben egyetertek vele.

A pszichologushoz kesobb onismeret miatt jartam, es akkor azt mondtam, hogy ez hasznos lehet mindenkinek. Olyan gyakorlatokat mutatott, amiket most is szoktam hasznalni, olyan temakba vezetett be, amikrol addig nem beszelgettem senkivel. Ezekkel pedig sok mindenre radobbentett, de ugy, hogy kozben nem omlottam ossze.

Ebbol a szempontbol ez mindenkinek hasznos lehet. Egy ismerosom jutott eszembe, aki peldaul azt mondta, hogy o fel pszichologushoz menni, mert nem tudja, mi derul ki. Ez nemileg ellentetes azzal, amit irtal.

Masik oldalrol meg mi is azzal a gondolattal fejeztuk be a kozos munkat, hogy o akkor vegezte jol a munkajat, ha mar magam is meg tudom oldani a problemakat. Ez alatamasztja azt, amit te is irtal.