Ha nem ártok az ellenségeimnek, akkor az gyengeségre vagy erőre utal?

Ha a lelkemet meg meri ölni, akkor a testemet miért nem öli meg? Mondtam neki hogy öljön meg, ha annyira gyűlöl. De ahhoz gyáva. Pszichikailag állandóan lehúz, de csodálkozik, hogy miért akarok öngyilkos lenni. Nem érti miért akarok meghalni, de közben megállás nélkül sérteget. Utál engem, de közben valami kötődést is érez. Amúgy a bátyám. Miért nem akarja a halálomat, ha annyira utál? És miért van rá szüksége hogy sértegessen? Ha öngyilkos lennék, nem lenne kit sértegetnie, hacsak nem a halálom után is lehordana. És fél attól, hogy magára marad. Érdekes. Nem tudom megfejteni. Gyenge vagyok ha nem akarom bántani a bátyámat? Ez egy ördögi kör. Ha őt véletlenül lehülyézük, akkor a lelkére veszi egyből. Ő viszont engem gyerek korom óta lebolondoz, lehülyéz, lenyomorultoz. Én pedig csak szedem a nyugtatókat, és azon gondolkodok amióta eszemet tudom, hogy megöljem-e magam. Oké, az is egy megoldás, viszont azt mondják hogy nem old meg semmit. Ha megtenném, akkor megintcsak azt mondaná hogy azért mert depressziós volt meg bolond. Én meg akkor már nem tudnék felszólalni, hogy nem azért. Hanem már nem birtam tovább. Ja, és még én kerülnék a pokolra, öngyilkosság miatt. Pokolból, egyenesen a pokolba.

Amúgy meg miért nincs erre törvény? Testi sértést büntetik, a lelki sértést miért nem büntetik ugyanúgy??