"Az ellenségeimnek sem kívánnám" kifejezés mennyire őszinte?

Használtam már. Őszintén.

Pl. volt olyan betegségem, műtétem, ami bár jól sikerült, de akkor is nagyon rossz és kellemetlen volt. Nem kívánom ezt másoknak. Nem élvezem, ha mások szenvednek. Akkor sem, ha nem vagyunk jóban.

Nincsenek ellenségeim, maxiumum olyan emberek, akik nem szimpatikusak, vagy nem értem a viselkedésüket. Van olyan is, akit rossz embernek tartok, mert tudom, hogy bánik az emberekkel vagy hogy mennyire negatív a világképe.

Viszont ami igazán szenvedést okoz, azt senkinek sem kívánnám. Egy jó hasmenést lehet, egy kínos helyzetet is lehet ( mit tudom én, csússzon le a szoknyája nagy közönség előtt). De igazán rosszat szerintem senki nem érdemel.