Az ellenségeim most mennyire örülhetnek hogy tönkrementem?

Kicsit sem.

Pl.: Még gimnáziumból volt egy barátom akivel kicsit összevesztünk és megutaláltuk egymást.

Mindig is versenyeztünk. Mindig jobbak akartuk lenni a másiknál. Ugyan az a lány tetszett nekünk. Volt hogy a barátnőmre hajtott.

Egy időben baràtok voltunk, de nagyon nem kedveltük egymást.

Nem rég egy öngyilkossági kisérletben leamputálták a lábait és valamennyire le is bénult ha jól tudom.

Végül én nyertem ezzel minden téren, de picit sem voltam boldog amikor megtudtam. Igazából 1 napi a fejemben volt hogy milyen szomorú, de utána elfelejtettem és tovább éltem az életem.

Mások életének teljes összeomlása normális embernek nem okoz örömet. Meg mindenki el van foglalva a saját életével. A legtöbb esetbe akárhogy is érzed az emberek nem beszélnek ki téged vagy röhögik ki a sorsod, mert szimplán nem érdekli őket.

Mindenkinek meg van a saját problémája.

Szóval nem hiszem hogy örülnek vagy ha igen is pár mosoly és kb 10 perc beszélgetésnél többet nem hiszem hogy ráfordítottak volna a dologra.