Hogyan jöjjek ki ebből az állapotból? Teljesen tönkrementem.

Röviden: 22 éves vagyok és tartós munkanélküli, súlyos depressziós, alvászavaros, és összetörtek az álmaim a terveimből semmi se jött össze.

A történet ott kezdődik, hogy érettségi után kihagytam 1 évet (amiből később évek lettek), hogy pénzt gyűjtsek - Nem sikerült.

Tavaly februárig ment a pénzgyűjtés, nagyon jól és volt munkahelyem, de mivel a továbbtanulás volt a célom, így benéztem a munkaügyibe, mert indít tanfolyamokat. Pontot adott volna nekem az egyik. Jelentkeztem. A feltétel a felmondás volt, megtettem, de olyan gyökér volt az ügyintéző, hogy képtelen volt elolvasni, hogy "25 éven felülieknek".... munkanélküli lettem és összetörtem önhibámon kívül. Innentől lettem tartós munkanélküli és kijött jobban a depresszióm a kudarcoktól és zuhantam lefele.

Közben jelentkeztem egyetemre, meg folyamatosan munkát keresem (ami nem lett), egyre jobban leépültem, meg altatófüggő is lettem, mivel alvászavaros vagyok, ami csak jobban előjött. Szeptemberre már olyan kész voltam, hogy gyakorlatilag kibuktam volna az egyetemről, csúsztam, így otthagytam.

A történtek annyira megviseltek, hogy pszichiátriára kerültem, ahol úgy kapartak össze, és olyan állapotba kerültem, hogy mikor kijöttem onnan a nevemet se tudtam leírni. De tényleg. De nem adtam fel az álmom hogy egyetemista lettem, folytatni akartam a pénzgyűjtést, és lett munkahelyem (ott voltam olyan állapotban, hogy a munkaszerződést nem tudtam kitölteni), de 1 hónap múlva, amit alig bírtam, meg rosszul is lettem sokszor a munkahelyem (gyár) kirúgtak, mert nem kellett ember.

Itt megint megzuhantam lelkileg, mentálisan. Eljött a tavasz, újra lett nagy nehezen munkahelyem. Ott 1,5 hónapot voltam, szintén egy rohadt gyár, onnan is kirúgtak, mert "visszaesett a megrendelés, nem kell ember". Megint teljesen összetörtem és oda jutottam, hogy megint semmi bevételem, pénzem nem volt az egyetemre nézve. MEgint megzuhantam.

Elment a nyár. Végig otthon ültem, elhatalmasodott rajtam a depresszió újra, immár testi tüneteim is vannak: rángatózik itt-ott hol a kezem, hol a lábam, alvászavar maxon. Minden reményem összetört.

Végső elkeseredésemben továbbtanulás terén elővettem a "b tervem", mivel ismételtem nincs pénzem albérletre, tanulásra. LEvelezős leszek. De nem érdekel az egész. Én nem ezt akartam (tanár akartam lenni), meg semmi motivációm.

Szóval most itt vagyok teljesen készen, összetörtek az álmaim, 0 a bevételem, és egyszerűen semmi se érdekel már. Teljesen megtörtem. Gyakorlatilag amilyen életmódot folytatok az a halállal egyenértékű. :(

És fáj látnom, hogy mindenki élete szépül, van fizetése, én meg egy megtört vénember lettem. A nadrágom lecsúszik rólam (2 éve vettem ruhát magamnak utoljára).

Summa summárum az a kérdésem, hogy mit csináljak, hogy jöjjek ki ebből?

(Közben még kerestem munkát, de olyan helyen lakok, hogy semmi lehetőség, igaz már országosan is küldtem a nagyobb gyárakba önéletrajzot de még válaszolni se bírnak)