Eddig azt hiszem csak "kötelességből" éltem. Azt csináltam meg, amit nagyon muszáj. Kimozdíthat valami ebből az állapotból, hogy ne legyek közönyös az élet iránt?

Nem értelek. Mi döbbentett rá erre konkrétan?

Szerintem lehet, hogy csak rossz kedvű vagy, és azért érzed magad közönyösnek, és semmi köze ennek az életcélodhoz. Ha valaki egy ponton nagyon rosszul van, akkor az egykori leglelkesebb foglalkozásait sem fogja élvezni.

Szerintem felszínesen úgy lehet valamihez kötődni, hogy közben a valóságban valami máshoz kötődsz, de nem arra fordítod az idődet aktuálisan, hanem a felszínes foglalkozásra. De ha az van, hogy tudod magadról, hogy nem kötődsz semmihez, akkor nem mindegy? Akkor mit sajnálsz? Ebből a kiindulásból nem látom a problémát, akinek nincsenek érzései, az legalább nem szenved:))

Másképp valami biztosan téged is vonz, legyen az akár spirituális, lelki, szellemi, anyagi célok. Sokféle motivációja lehet egy embernek.

Hogy egy példával éljek: Van aki úgy melózik, hogy nem szereti azt a munkát, amit csinál, de közben mindennél jobban szereti a pénzt. Amíg megkapja ezt a végleges célt, ami az ő lelkét kitölti, addig nem zavarja, hogy nem szereti a munkáját. Vagy van aki éppenséggel azért nem dolgozik keményen sehol, mert neki az az első, hogy nyugalmas, stresszmentes életre vágyik.

"Azt csináltam meg, amit nagyon muszáj"

Szerintem itt a legfontosabb kérdés az, hogy KINEK muszáj? Ki nyomassza az életed, akinek kötelességeket hajtasz végre?