Pszichológushoz fordulni erő vagy gyengeség?

A kérdés pedig, hogy ki oldja meg magának, ki nem; nem minden oldható meg egyedül van, ahol pedig pont, hogy egy jó beszélgetés segítene egy baráttal vagy az, hogy szembesülj a félelemmel.

Sokszor van az embernek nehéz életszakasza, munkában rosszul sült el valami, rokon halt meg, rokon beteg, stb. Én minden ilyen alkalomnál jobban érzem magam, amikor édesanyámmal vagy egy baráttal megbeszélem, kiadom a fájdalnat, megismerem az álláspontjukat, cserébe ők is elérnek a bajban.

Sok egyetemista bepánikol pl az egyetem végén, hiszen ott véget ér a tanulás, onnantól már magadra vagy utalva, szerintem ott pszichoterápia helyett az a nagy segítség, hogy az ember belekezd az életbe és megtapasztalja azt amitől félt.

Most pl volt egy olyan történés, amitől teljesen ki voltam borulva, októberben történt és mostanra jöttem rendben, bár még kicsit érzem a hatását.

Egy db pszichológust sem láttam, de nagyon jó volt, hogy akármikor felhívtam anyukámat, ezt átbeszélhettem vele, 2 barátom is végig támogatott, ezerszer többet ért, mint egy szakember, aki rávesz, hogy szedjek gyógyszert 2 évig és beszélgetés címszó alatt nem haladunk semerre.

Ohm, a pszichológus maximum gondolatokat fog benned ébreszteni.

Nem gyógyít kézrátétellel, pláne, hogy ha valaki pszichológushoz fordul, akkor már valószínűleg évek óta húzódó és mélyen gyökerező problémái vannak az illetőnek. Ha ő nem akar esetleg változtatni rajta, akkor bizony semmi nem fog változni. Én inkább semlegesnek mondanám illetve esetfüggő.

Ha valakinek ez tényleg így nagy rászánás és komolyan veszi, emiatt többet törődik a gondjai, ráfekszik a dologra stb, akkor mindenképpen erősség.

Ha valaki rosszat álmodik és máris rohan a pszichológushoz, hogy ő nem tudja megemészteni, hogy álmában lezuhant valahonnan, akkor viszont gyengeség.

Erő!

De igyekezz magadban is bízni!