Pszichológushoz fordulni erő vagy gyengeség?

Ha ez számodra nehéz döntés, akkor mindenképp erősség. Egy nem beteg társadalomban ez egy teljesen elfogadott dolog lenne.

Azoknak a szemében lesz gyengeség, akik messze vannak, attól az emberi empátia szinttől, ami elegendő lenne ahhoz, hogy átérezzék, hogy mi vezet ide(teszem azt teljesen jó szelektálásra emberekből).

De mivel a megmondó szerepében sem akarok túlzottan tündökölni és erkölcsi iránytűt játszani...ezért azt mondanám.

Amennyiben nekem kellene szakemberhez menni, én titokban tartanám, mivel túl nagy az egóm, hogy csak a megjegyzéseket is toleráljam.

De nem tartanám akkor sem gyengeségnek, akárcsak Tony Soprano.

Nem gyengeség, mindenki másképpen reagál a megpróbáltatásokra-traumákra, mindenki máshonnan érkezett, mindenkinek más a keresztje.

Bátran merj segítséget kérni és ne érdekeljen, hogy más mit gondol erről, nem is kell senkinek elmondani, magánügyed.

Én is azt mondanám, hogy ez se nem erő se nem gyengeség kérdése.

Persze tudom itt mindenki atom f..sza gyerek aki "megoldja maga". De a pszichológus egy szaktudású segítség, segíthet irányt mutatni. Mert addig oké, hogy megoldod magad, csak nem feltétlenül lesz jó a megoldás, vagy lehet lenne egyszerűbb út is.

Nem gyengeség, de nekem nem segítettek a pszichológusok. A családom, a barátaim, a munkatársaim is támogattak, a pszichológusnál pedig sosem éreztem, hogy haladnánk bármerre is, az iskolapszichológusokról nem is beszélve, mindig úgy jöttem rendbe, hogy körülöttem is rendeződött minden vagy egyszerűen csak megnyugodtam.

Van, akinek segít, de én nem tartozom közéjük.