Öngyilkosság előtt írjak búcsúlevelet?

Remélem nem lettél öngyilkos, kérdező! Senki ne legyen öngyilkos! Én is az akartam lenni, gyerek korom óta öngyi akartam lenni, de hála Égnek nem tettem meg! Nem azért, mert kár lett volna értem, ez nem az értékekről szól! De nem szabad megtenni, akkor sem ha vágysz rá! Mert ha megteszed, nem tudod hogy milyen nagy károkat okoznál ezzel! Nem a szeretteidnek, hanem a lelkednek! Hidd el, tudom mit beszélek. Nagyon vágytam a halálra, én ezt átéltem! De a bátyám, azt mondta hogy ha megteszem, senkit a világon nem fog érdekelni, sőt! Én ezt átgondoltam. Elképzeltem hogy halott vagyok, és elképzeltem, ahogy a népek erről beszélnek, és elképzeltem, hogy holtan már nem tudom kinyitni a számat, hogy megvédjem magam! Akkor már nem tudsz magyarázkodni. Nem tudom elmondani akkor már, hogy én nem azért tettem amit ti pletykáltok rólam! Nem azért! Még így is hogy élek, még így sem tudom megfékezni a pletykát. De nem is tudnak rólam mit pletykálni, mert igyekszek nem adni rá okot. Ha megöltem volna magam, azzal azt akartam volna bizonyítani, hogy a bátyám mennyire bántott engem lelkileg! De rájöttem hogy a bátyám úgy mondta volna mindenkinek, hogy depressziós voltam, mert így születtem. Hazudott volna, én meg a föld alatt rohadtam volna feleslegesen, ráadásul még magamra vettem volna azt a nagy bűnt, hogy megöltem magam. Úgyhogy csak rosszul feltüntetve lettem volna mindenki előtt. Már annyira bele voltam őrülve az öngyilkosságba, hogy küldtem a falu polgármesternőjének egy emailt, amiben bevallottam, hogy a bátyám fajtalanul beszél velem, és gyerek korom óta lelkileg terrorizál. És megírtam azt is, hogy Tudom hogy rajtam nevetne az egész falu ha megölném magam, és tudom hogy örülnének neki. (És úgy híresztelték volna, hogy a vén lány megölte magát, mert emberhiánya volt!) Ezt már nem írtam neki, de tudom hogy ezt pletykálták volna a halálom után! Szóval végig gondoltam, és már egy jó ideje nincs öngyilok gondolatom. Kivárom, az időmet.