A búcsúlevelet hagyó öngyilkosok miket írnak? Tudtok valós, megtörtént példákat?

„Berlinben fogok maradni, hogy a Németországért folyó döntő ütközetben becsülettel vegyek részt, és minden itt maradó előtt jó példát mutassak. Úgy hiszem, így teszem a legnagyobb szolgálatot Németország számára. A többieknek pedig üzenem, hogy mindent meg kell tenni Berlin megvédéséért. Ott úgy tud a legjobban segíteni, ha minél korábban észak felé tör"

Ez Adolf Hitler búcsúlevele.

Búcsú leveleket nem tudom de foglalkoztam híres emberek utolsó mondataival. Ilyenek hangzottak el hogy "A francba kijutok e valaha ebből a labirintusból?" vagy "a szenvedés sosem ér véget"

Meg mi most tanuljuk József Attilát s utolsó versei (Pl. Kész a leltár) mind kilátástalanságot, értéktelenséget és megbánást sugallnak.

Szerintem egyáltalán nem gyáva dolog az öngyilkossá hisz az emberben ott van az alap élet ösztön, azt legyőzni nem semmi hisz a test mindenképp életben akar maradni. Egyszer olvastam valahol hogy az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fájdalmas hanem elmenni az állomásra...

Hogy mennyire önzőség? Az érmének két oldala van. Nekünk, akik itt maradunk utána csak nehéz lesz mert meg kell küzdenünk a gyásszal amire ráadásul jön az örök kérdés hogy nem tehettünk e volna valamit. Viszont ők akik elmennek megvannak győződve róla hogy ez az egyetlen megoldás és hogy mindenkinek sokkal jobb lesz így nélkülük...

Én ha egyszer búcsú levelet írnék lehet elmondanám az okaimat de csak kizárólag olyan formában hogy mindenkit felmentsek. Még akkor is ha xy az igazi "hibás" akkor is felmenteném. Nekem már mindegy őt meg ne eméssze a bűntudat. Mindenképp elvarrnám a szálakat.

Én meg próbáltam egyszer. Kis buta voltam, így X bogyó ól csak pár szemét vettem be, Y bogyóból meg az egész dobozzal. Most már tudom, hogy ha fordítva csinálom akkor ma már nem lennék itt. Én írtam akkor levelet.

Akkoriban még apám külföldön dolgozott, 2 hetente jött egy hétvégére haza amikor a gyerekei re nem sok idő maradt az egyéb teendők mellett. Ő eleve nem tudja kimutatni a szeretetét, így vele sosem voltam túl közeli viszonyban. Anyám otthon ragadt, depressziós lett, ráfüggött a fb játékokra és a piára. A testvérem nagyon elzüllött, alig járt haza akkoriban. Gyerekként ki voltam közösítve, így egy nagyon nehezen barátkozó tinédzser lettem. Aztán eljött a nap. Nem éreztem magam önzőnek, mert nem éreztem, hogy bárki is szeretne. A levélben megköszöntem mindenkinek aki kedves volt velem. Az egyik tanáromnak aki rendes volt mindenkivel meg ilyen apróságok miatt. Le írtam, hogy miért érzek úgy ahogy és azt, hogy vigyázzanak a többiek magukra.