Mit tennél, ha az alábbi búcsúlevelet kapnád valakitől, aki nagyon fontos neked?
"Először is, ne haragudj rám. Nem akarlak bántani, nem akarok fájdalmat okozni ezzel a levéllel, de úgy gondoltam, tartozok Neked annyival, hogy megpróbálom megmagyarázni.
Hogy miért.
Azt hitted, jól vagyok már, ugye? Nem hallottad, ahogy kisírom a szemem éjszakánként, vagy, ahogy csapódik az ajtó, mikor kifutok a szobából, hogy ne halld a zokogásom... Nehogy Téged is bántsalak...
Tudod, mi volt a legrosszabb? Hogy tudtam, hogy nem jössz utánam. Hogyha tudnád, se akarnál, mert valaki, aki már darabokra szakadt, nem kell senkinek.
Csak ha ép.
Az meg nem voltam.
Szerettem volna az egész létezésemet, az énemet arra fordítani, hogy másoknak jobb legyen. Adni, mert úgy gondoltam, csak erre vagyok jó.
Tévedtem.
Még erre sem vagyok jó.
Nem kellek.
Senkinek nem kellek, senki nem próbálta meg megakadályozni az elkerülhetetlent, senki nem járt sikerrel. Nem baj.
Az igazi baj, ami a legjobban fáj, az az, hogy kudarcot sem vallott senki.
Ne haragudj rám, hogy nem voltam erősebb.
Hogy feladtam, hogy nem bírtam tovább, hogy nem tudtam Neked tovább támaszt nyújtani. De hiszem, hogy nélkülem is erős leszel.
Leírhatatlanul, elmondhatatlanul szerettelek. Nem tudom kifejezni azt, hogy mit jelentettél számomra. Mikor azt láttam, hogy bántanak, ezerszer annyira fájt nekem, mint Neked. Nem mernék elmenni most, ha nem tudnám, hogy vannak az életedben olyanok, akik boldoggá tehetnek - nélkülem.
Akik pótolhatnak engem.
Köszönök minden egyes percet, amit rám szántál abból a csodás lényből, aki vagy. Remélem tudod, hogy attól, hogy nem vagyok ott melletted, szeretlek, s ha azt érzed, egyedül vagy, gondolj arra, hogy legalább egyvalaki van ebben a fojtó világban, aki akkor is törődik Veled, ha már nem él benne.
Én.
Lehet, hogy egyszer majd elhalványítanak engem az évek, elfelejtesz, de én emlékezni fogok Rád, mindarra, amit kaptam Tőled. Köszönöm.
Vigyázz Magadra - helyettem is!
Légy nagyon boldog!
Szeretlek"
Nagyon hibáztatnám magamat, hogy nem vettem észre, hogy depressziós, és nem hurcoltam dokihoz de azon nyomban.
Én egyébként is nagyon meg tudok zuhanni az ilyesmin, hát méh ha valaki olyantól kapom, aki nagyon fontos nekem.
Nem tudom, ez kinek a levele lehet, de szegény úgy látom nem kapott elég törődést, pedig szüksége lett volna rá.
Az ilyenek nagy része a végén tényleg öngyilkos lesz.
Gratulálok az együttérzésedhez, kedves előző. Érzelgősség ide vagy oda, ennek a levélnek az írója valahol szenvedett, aztán meghalt, ha már egyszer búcsúlevélről van szó.
Szerintem minden ilyet - még akkor is, ha csak próbálkozás - komolyan kell venni.
Második vagyok. Ez nem öngyilkos búcsúlevél, hanem szakítás utáni.
"Lehet, hogy egyszer majd elhalványítanak engem az évek, elfelejtesz, de én emlékezni fogok Rád, mindarra, amit kaptam Tőled. " blablabla.
bocs, de mindenki kapott ilLehet, hogy egyszer majd elhalványítanak engem az évek, elfelejtesz, de én emlékezni fogok Rád, mindarra, amit kaptam Tőled. en csöpögős leveleketg kamaszkorában, amikor a szakítás után az egyik azt hitte, hogy a szakítás mindörökké fájni fog, de ő halálig fog mártírként élni.....
elmúlik
van benne egy adag "reakcióvárás" , de ez nem jelenti hogy kamasz vergődés, és nem kell komolyan venni. Nem tudom hány éves de fordulni kell valakihez sürgősen. nem igaz az hogy "aki beszél róla az úgysem teszi meg" (ez baromság!)
Beszélhetsz orvossal is. Ne engedd szó nélkül ezt! Beszélj Vele is, mondd el higgadtan amit érzel, gondolsz és hogy mellette állsz! nem a levegőbe beszélek, mielőtt vki letámadna.... tudom miről beszélek...
Nem gondoltam, hogy reagálni fogok a kommentekre, mivel tényleg csak arra voltam kíváncsi, ami a kérdésben áll, de azt el kell mondanom, hogy a levél nem szakítás utáni. Egy barátnak írta, aki ugyan látta a növekvő depressziót ill. tudott a szuicid gondolatairól, de nem tett ellene, nem volt ott.
A levélke pedig nem öngyilkossági kísérlet előtti, hanem öngyilkosság előtti - azóta már nincs köztünk.
Hál'Isten nem én kaptam a levelet, de viszonylag közel álltunk egymáshoz, csakhogy tudom, hogy az ilyen sebek az ember lelkében olyanok, hogy csak az tudja begyógyítani, aki csinálta. Ezért az én próbálkozásaim arra, hogy észhez térítsem, ne sokat értek.
Ennek ellenére érdekes, amiket írtatok, köszönök minden választ, elgondolást, de azért engem átgondolásra késztetne az, ha tudnám, hogy ezután valaki öngyilkosságot követett el, nem csak egy figyelemfelhívó, mártír üzenet.
Bevallom, nem tudtam ezt úgy olvasni, mintha egy szerettem nekem írta volna.. A búcsúlevél annyira alantas. Hiába van benne a "szeretlek", "vigyázz magadra", ez egy jó nagy adag bűntudatkeltés, amiért nem mentettem ki a saját csapdájából. Nem vettem észre, nem voltam mellette, ő szegény.. nem bírja a gyomrom az ilyet.
Ha valóban szeretnék valakit nem b*sztatnám a halálból is búcsúlevelekkel, az tuti.
"Egy barátnak írta, aki ugyan látta a növekvő depressziót ill. tudott a szuicid gondolatairól, de nem tett ellene, nem volt ott."
Szerintem az ilyen nem barát és slussz. Nem tudom ezért miért kellett egyet belé rúgni.
"Hogy feladtam, hogy nem bírtam tovább, hogy nem tudtam Neked tovább támaszt nyújtani. De hiszem, hogy nélkülem is erős leszel. "
1. neki lett volna szüksége támaszra, nem a címzettnek
2. nem feltétlenül hibás az életben maradt versenyző, mert az öngyi versenyző nagyon is tudta, hogy nincs jól, mégsem szólt senkinek"Azt hitted, jól vagyok már, ugye? Nem hallottad, ahogy kisírom a szemem éjszakánként, vagy, ahogy csapódik az ajtó, mikor kifutok a szobából, hogy ne halld a zokogásom... Nehogy Téged is bántsalak... "
3.Szerintem nem őszintén kíván minden jót a végén, mert haragszik azért, hogy le se sz.rták csak így meg akarta mutatni, hogy milyen nagyszerű ember, hogy meg tud ezért bocsátani
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!