Ha az ember mindent elveszít, ami fontos neki érdemes e tovább élnie?

Akkor már különösen érdemes élni, ugyanis nincs már veszteni valód!

Viszont megadod az esélyt magadnak, hogy esetleg mégis találjál hátralevő életedben még valakit, vagy valamit amiért érdemes élni. Mindenki élete egyszeri, megismételhetetlen, miért szakítsuk meg mesterségesen, hiszen úgyis véges!

Én most kb. ilyen helyzetben vagyok...

- Fogadd részvétem, ha olyan személyt veszítettél, akit elkisértél utolsó útjára.

- Ha az elveszített személy saját lábán ment el, biztosan nagyon fáj, de az életet attól még lehet, kell, "tudni kell" élni tovább. Bár ma még nem hiszed, de biztosan lesznek még szép napok is az életedben.

-Ha gazdasági veszteség ért, bármilyen nehéz is, "talpra kell állni", nem adhatod fel! Aki igazán akar, az ki tud lábalni belőle, nem könnyű, és nem megy egyik napról a másikra, de minden nap megharcolod a magad kis harcát (elsősorban saját magaddal). Meglátod, sikerülni fog!

Persze, nekem könnyű! ... mondhatod most. De nem mondhatod, mert én már túléltem mind a 3 fenti esetet, itt vagyok, élek, és igyekszem hasznára lenni másoknak, igyekszem értelmesen eltölteni napjaimat. Van amikor azzal zárom a napot, hogy (ebből a szempontból) sikeres volt, máskor pedig nemigazán vagyok magammal elégedett. De igyekszem. De akarok! De azért sem adom fel!

Érdemes bizony.

Azért, mert valakinek meg Te vagy fontos. :)

Úgyhogy ne csessz ki vele... :)

Jobbulást, kitartást! Írj, ha szeretnél beszélni róla.

Szép estét'

Cio, 31/L