Holnap kezdődik az egyetem. Apok óta pánikszerűen stresszelek,mit tegyek?

#1 az mindegy kik lesznek még ott. Köszi a választ!

#2 majdnem 11 évig jártam pszichológushoz heti 2, majd 1 alkalommal, sajnos hiába dolgoztunk rajta mindketten, mérgező környezetben éltem az előző 20 évet, amit nem tudtunk kiaknázni, később 2 pszichiáterhez mentem, az egyikük rajzoltatott velem 3 fát, a 4.et nem hagyta hogy elkezdjem se, kikapta előlem, beszélgetett anyámmal majd azt mondta, nekem nincs semmi bajom, pár hétre rá a pszichológusom mesélte, hogy kirúgták, aztán mentem egy másikhoz, hozzá jártam 3 hónapig, de nem akartam gyógyszerezni, sem befeküdni valami 1 hónapra kezelésre, így azt mondta, nem tud segíteni és én ezt el is fogadtam (érettségi előtt álltam, a legtöbb mindent betanultam már, nem akartam pont akkor kivizsgálásra menni) viszont sok hasznosat tanultam tőle. A buszhoz azért kellene elengedni, mert kollégiumba (több is van, egyikbe se tudtam beszervezni magam) nem mehetnék és este 8tól egy padon aludni másnap reggel 6:40ig nem lenne kellemes, főleg nem akkor, ha 8ig tart az óra de félkor már elengednek, nekem meg 35kor megy a buszom, ami onnan 15 percnyire van. Köszi a választ!

#3 ritkán iszom, de iskola, utazás és egyebek előtt soha. Az alkohol nem megoldás, gátlásokat old, viszont ez más. Köszi a választ!

#4 lehet hogy nektek bevált, örülök. Tényleg, szívből örülök, hogy nem olyanok vagytok, mint én. Viszont nem vagyok hajlandó alkoholhoz nyúlni, egy régi dolog miatt. Köszi a választ!

#5 A teákat értem, a magnéziumot kifejtenéd, miért jó erre a célra? Ebben nem vagyok otthon sajna. Köszi a választ!

#6 Épp ez az érdekes, hogy iskolához köthető a dolog. Boltba probléma nélkül megyek, maga az utazás problémamentes, tömegben is jól érzem magam, szocializálódáshoz rengeteg idő kell de ha hozzám szólnak és érzem, hogy meg akarnak ismerni/bevonni, stb, akkor próbálok nyitni és nyitok is, csak több idő kell. Itt inkább az iskolát és a jegyeket/krediteket érzem böntősúlyú problémának. Egyébként a séta az jó ötlet, szoktunk sétálni párommal, együtt és külön is szoktunk tornázni, de minél közelebb kerül a holnap (az elmúlt 1 hónapot tekintve) annál jobban érzem azt, hogy csinálnom kellene valamit, de hiába próbálom, nem visz rá a lélek, mint pl bennem van hogy tornáznom kéne, tornázni akarok, felállok és elkezdem csinálni, de az agyam 25 másik dolgon kattog ami miatt nem tudok figyelni az edzős videóra/zenére így azt veszem észre, hogy egyhelyben állok és lebegtetem a karom, bambulva a laptop kijelzőjének szegélyén. Egyébként történeteket szoktam írni, hogyha megüt az ihlet. :) Jó tudni ezt a "nincs másokra szállás" dolgot, de ezt úgy érzem inkább ember függő, mintsem egyetem függő. De értem a lényeget. Köszi a választ!

#7 Azt honnan tudni, hogy katalógusos-e egy óra? ezalatt előadást értesz, vagy gyakorlatot? Mert végülis a legtöbbre be tudok menni, kb 2 olyan van amit esti időpontra tettek és nem jó a hazaút miatt, de ha van ez a katalógus, az elég probléma. Sokan mondták, hogy nem mennek be pedig. A jegy miatt csak annyira aggódom, hogy 3masnak meg Kell lennie. Ha 3 alá megy az átlag, államiról önköltségesre tesznek sajnos, vissza kéretni magad pedig a többiek elmondása szerint szinte lehetetlen. Köszi a választ!

#8 Értem, köszi.

#9 Remélem hasonlóképp lesz, bár nem is a többi hallgató, hanem az oktatók részéről. Köszi a választ!

#10 A szorongás és a "beszarva levés" között van különbség és máshol sem volt kötelező "jópofizni".

#11 Ez tényleg érdekes... Kitartás neked, és remélem meg tudod oldani ezt a beutazós dolgot! Köszi a választ!

#12 Örülök, és ahogy más is írta, irigyellek, hogy neked traumamentes volt minden iskolai éved, viszont tévedsz. Ez nem egy "fejben dől el" dolog. Vázoljuk fel valahogy... Van egy szám amit hallgatsz egy darabig és a füledbe ragad. Ezt ismételgeted napokig, de ez idő alatt elkezded dúdolgatni, fütyülgetni, fejben ismételni, stb... Már kiidegelsz vele mindenkit, de bármit teszel, amint zone-outolsz (elbambulsz/elgondolkodsz/fókuszálsz), azonnal ismétlődik a fentebb írt zene a fejedben. Na ezt el lehet dönteni fejben pár nap alatt. Viszont azt, hogy az előző 13 tanévből 4 éven keresztül (kicsiként) állandóan csesztettek, egyedül voltál és legalább öten mentek ellened, hogy 1 évig brutálisan csesztettek annyira, hogy közepiskola előtt 1-2 évvel az öngyilkosság gondolata ismétlődött a fejedben, hogy amikor már tudtad, hogy be kell menned abba az undorító, utolsó szar helyre, biztos, hogy lesz ott legalább egy valaki aki olyan szinten fog csesztetni, hogy legszivesebben leugranál a másodikról, és már beidegződött, hogy minden hétköznap pont emiatt a tudat miatt epét hánysz, hasmenésed van és 4 percenként jársz el hugyozni, hogy bárki hozzád szól, már azon jár az agyad, hogy mit gondolhat rólad, vajon le fog-e szólni, vajon a hátad mögött arról beszél másokkal, hogy 'te milyen vagy' és hasonlóak, nem. Ilyet nem lehet csak úgy "fejben eldönteni, hogy felnőtt vagyok és ideje aszerint is viselkednem"...

#13 Szintúgy irigylem és egyetértek veled. Köszi a választ!

#14 Szintúgy. Köszi a választ!

#15 Kiindulva abból, hogy az előző kommentedben mennyire egyszerűen letudtad a dolgot, nem hinném, hogy tudod miről beszélsz. Hipochondria, ha jól értem pszichés zavar egy trauma miatt? Sikerült leküzdened, szuper. Akkor azt az "Egy" traumát (ahogy te magad írtad) sikerült letudnod magadban. Most akkot úgy nézd, hogy ez nem tinikorban, hanem 7 éves kortól kezdődött, 9 éves korra pszichiátriai esetté vált és el lett kezdve a kezelés, majd (még a kezelés ideje alatt is) egy olyan környezetben volt, egy olyan közegnek lett kitéve, ami tovább rombolta. Próbáld meg azt mondani valakinek, akit egész életében csesztettek, akinek egész életében az volt mondva, hogy "Te egy szar vagy", "te egy senki vagy", "te nem érsz semmit", hogy "ezt fejben már le kellett volna tudnod, mert felnőtt vagy"... A kor egy szám. Van, aki 30 évesen gyerekes, van, aki 14 évesen már úgy gondolkodik és cselekszik, mintha maga lenne a bölcsesség. 14 évnyi traumát nem lehet "csak úgy" letudni, mert valaki "felnőtt"... Egyébként meg az egyetemmel kapcsolatos szorongás és ezzel kapcsolatos néhány problémával kapcsolatban tettem fel a kérdést, nem pedig a "súlyos akármiben" miatt. Nem mintha a nyugtató segítene ezeken, de ahogy látom a leg laikusabb ember, Te vagy.

Köszönöm a választ legtöbbötöknek!

Van az a pont az ember életében mikor nem képes emberi kapcsolatokat kialakítani hiába akarja, csak a negatívumok és traumák keringnek benne így tökmindegy hol, honnan és kitől, vagy hogy éppen miről beszél, csak szüksége van rá. Bennem mi van? A fent leírtakon kívül, magamat okolom nagybátyám halála miatt. Ott lehettem volna, de nem voltam, hiába beszéltünk róla hogy majd oda költözök és nem lesz egyedül, nem tettem mert cseszekedtem, hogy menjek-e egyetemre vagy ne. A húgom mintha tegnap született volna, pedig már az ovit kezdte és nem voltam ott neki szinte sose, mert vagy koliban voltam, tanultam, vagy a gép előtt ültem hogy tanuljak,amikor meg nem, akkor is idegesen reagáltam le mindent, mert mindenhonnan rám ragadt, mindenki nekem adta ki, én meg rajta. Szar unokaöccs, szar báty és szar ember vagyok, és rohadjak meg,hogyha valaha gyereket akarok majd, nehogy tönkre tegyem az életét. Minden este sírógörccsel alszom el, mert akaratlanul is azt ismétli az agyam, hogy mekkora szar vagyok, hogy mindneki öregszik, hogy elvesztettem a nagybátyám, hogy el fogom veszteni a szüleim, hogy bármikor elveszthetem a testvérem, a párom és bármit is teszek sosem lesz jó, mert valakinek sosem leszek épp ott, akit szeretek. Tiszta szívből gyűlölöm az életet pont azért, mert ilyen. És gyűlölöm magam mert nem tudok változtatni. Hogy minden emlékem nagybátyámról néhány kép meg egy kispárna amit tőle kaptam 8. szülinapomra és az idei volt az első, hogy figyeltem a telefont hogy mikor hív hogy felköszöntsön, hiába tudtam hogy sosem fogja az ő számát mutatni a telefon. Aztán meg holnap beutazok a városba, bemegyek az egyetemre néhány előadásra meg gyakorlatra amiből vagy rá tudom venni magam higy tnauljak, vagy nem, vagy átmegyek vagy nem, aztán azon kapom magam, hogy ismét éveket tanultam, miközben a szüleim is elmentek, a testvérem felnőtt és a párommal megöregedtünk. Legszivesebben csak uvoltenek ahogy csak kifer belolem, de nem tehetem. Amugyse valtoztatna semmin. Csak bogok es kattogtatom az agyam azon hogy barcsak elne meg a nagbatyam. Hogy barcsak megolelhetnem oket. Hogy barcsak a hugom tudna ki is volt a nagybatyank, hogy o es a parom megismerhessek egymast... De ez mar sose lesz igy. Es ez az en hibam mert ha oda koltoztem vplna idoben akkor tudtam volna mentot hivni hozza. Es az agyam random esemenyeket jatszat le 24/7 a fejemben hogy milyen lesz ha meghal az anyam. Hogy milyen lesz ha meghal az apam. Hogy fejben is uvoltok es bogok es tehetetlen vagyok.

Ezek jarnak az en fejemben minden tetves nap es a lista egyre hosszabb es hosszabb... Nem segithet ezen senki es semmi, mert a halottakat nem hozza vissza senki, az idot pedig nem lassitja le, allotja meg senki.

Sajnalom...