Holnap kezdődik az egyetem. Apok óta pánikszerűen stresszelek,mit tegyek?

Keress fel egy pszichologust, mert igy nem fogod tudni elvegezni az egyetemet.

Tapasztalat, hasonlo vagyok en is, csusztam is egyetemen a szorongas miatt, mert keptelen voltam koncentralni es tanulni igy.

Arra mondjuk ne szamits, hogy rendszeresen elengednek orarol a busz miatt (ha kotelezo, eloadas mas, ott felallsz,kimesz, bar azt se csipik :D) nalunk jofejek a tanarok, neha elengednek, de nem allandoan,ami ertheto szerintem.

Sürgősen keress fel egy klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát. Ezt a szorongást mindenképp kezelni kell, különben nem fogsz boldogulni a mindennapi életben.

Ehhez viszont akarni is kell a változást. Tudom miről beszélek, mivel nekem is szociális szorongásom van... Nagyon jó volt az online oktatás, mert a komfortzónámon belül voltam hónapokig. Ilyenkor viszont elszokok a szociális érintkezéstől és egyre jobban szorongok, amikor újra vissza kell térni a normális mindennapi rendszerhez (értsd: egyetem, teljesítménykényszer, rengeteg tömegközlekedés, folyamatosan sok ember között lenni...)

Fokozatosan kell visszarázódni a normál kerékvágásba, mivel úgy nem ér akkora "sokkhatás", mintha rögtön rengeteg új inger érne, mert eddig hónapokon keresztül a szobádban kuksoltál.

Én először elmentem minden nap sétálni. Először ismerős környéken, utána pedig addig ismeretlen helyeken. Elmentem többször boltba, akár csak egy-egy dologért. Fokozatosan mentem egyre többször olyan helyekre, ahol rengeteg ember van. Elkezdtem egyre gyakrabban használni a tömegközlekedési eszközöket. Találkoztam pár barátommal, szerveztünk egy-két programot (...) stb.

Az egyetem már nem olyan mint a középiskola. Itt be lehet olvadni a tömegbe, ha kicsit különc vagy, akkor sem fognak rád szállni/kigúnyolni...

Azt garantálom, hogy a gólyák 90% is ideges most, mert egy teljesen új környezetbe kerül, nem ismeri ezt a helyet és a legtöbb embert sem. A lényeg, hogy legyél nyitott, ne zárkózz teljesen magadba, és ne az legyen benned, hogy "nem akarok kontaktusba kerülni másokkal, csak éljem túl a napot", mert azt megérzik az emberek és nem fognak hozzád közeledni.

(Azt felejtsd el, hogy elengednek minden egyetemi gyakorlatról, hogy elérd a buszt. Ez itt nem így működik...)

Ugyanilyen vagyok én is. Minden sulikezdéskor elképesztõen szorongtam, fõleg amikor suliváltás is volt (általánosból gimibe és gimibõl egyetemre). Az egyetem teljesen más, mint a gimnázium. Viszont szerintem még mindig rosszabb Pest egy utcáján végigmenni, mimt eltölteni egy napot az egyetemen. Az egyetemen már nem nagyon érdeklõdnek, hogy hol vagy, ha katalógusos az óra (beírják a hiányzókat, mert adott számú órán minimum részt kell venned), akkor ott kell lenni, de amúgy a tanárok, a portások, a koleszos dolgozók (ha kollégista leszel) egyáltalán nem szólnak hozzád. Nem tudom, milyen egyetemre mész, de nálunk szinte soha nem kell táblához menni. Néha fel-fel szólítanak, de az sem gáz, ha nem tudsz valamit, mert valószínûleg az emberek többsége sem tudja. De ha beszélni kell órán, a tanárok inkább nem szólítgatnak, hanem megvárják a jelentkezõket. A csoporttársak közül néhányan biztos megpróbálnak majd beszélgetést kezdeményezni, akkor is, ha csak állsz és nem csinálsz semmit. Nekem szerintem nem volt soha olyan barátom az életemben, akivel én kezdeményeztem volna, mindig csak odajöttek hozzám és ott ragadtak. Viszont ha nem akarsz magányos maradni, akkor legalább pár szót mondanod kell, amikor megszólítanak. Ha késõbb ha nem szimpatikus valaki, legfeljebb ignorálod. Tudom, ez nem túl elegáns, de tudom, milyen állandóan szorongani társaságban és talán ettõl kisebb a pánik.

Még annyi, hogy egyetemen nem baj, ha rossz jegyet kapsz. Nagyon kevesen végzik el kitûnõvel, egyáltalán az is ritka, ha valakinek nincs 4-nél rosszabb jegye. Bár ez szakfüggõ. De tényleg mi van abból, ha egyszer becsúszik valami rosszabb. Nekem is volt már kettesem egy nehéz tárgyból, mert már annyira utáltam a tanárt, aki tartotta, hogy nem érdekelt a jegy sem, csak hogy ne kelljen többet látnom.