Normális hogy stresszelek? Más is szokott ilyenen?
Egyetemre járok, alapszakon ez az utolsó évem. Amúgy is kicsit stresszelős vagyok de idén még jobban. Sok a gyak. jegyes órám, szóval viszonylag állandóan kell tanulni, gyakran van zh (minden héten), néha beadandók, prezentációkat kell tartani. Szeretnék ösztöndíjat is, ezért is igyekszem ahogy lehet. Amúgy meg szeretnék valami plusz tevékenységet végezni, például tdk-zni, jelentkeznék mesterszakra de ahhoz is kell a jó átlag, valamilyen plusz pontok. Ezen is görcsölök néha, hogy lesz-e elég pontom. Meg gondolatban megcéloztam a phd-t, hogy akár annak is adnék egy esélyt de oda meg nem akárki kerül be. Úgy érzem vannak jó képességeim de mégis sokat stresszelek és ez az állandó készülés néha elég nehéz. Sokan azt mondják, hogy túl sokat aggódok és nem kellene elkeseredni ha valami nem úgy sikerül meg amúgy is rontok a helyzeten ha ideges vagyok. Csak közben meg tudom hogy több mindenre lennék képes, csak nincs mindenre időm illetve szeretnék kihasználni minden jó lehetőséget ami van, plusz ösztöndíjak, esetleg tapasztalatot szerezni, ami jó lenne későbbi munkámhoz. Sokan diákmunkáznak de nekem az nem férne bele időben egyszerűen, ebben a félévben biztos nem. És akkor legalább a tanulást szeretném maximálisan csinálni.Meg az is az eszemben van, hogy azért jó lenne ha jelentkezhetnék phd-ra később hacsak addig nem gondolom meg magam. Ezt viszont könnyebb szerintem úgy, ha tudatosan próbálok tenni érte.
Szerintetek fontos, hogy ki hogy teljesít egy egyetemen? Érdemes emiatt aggódni? Vagy ha mindenképp jelentkeznék mesterszakra és később szeretnék phdra (de a mesterszak az első), akkor nem tudom elkerülni ezt a stresszt?
válasza:Azt hiszem, hogy abba a hibába estél, hogy mindenből jó akarsz lenni, minden lehetőséget ki szeretnél használni, de ez kb. lehetetlen. Nem lehet egyszerre az ember diákmunkás, színötös, ösztöndíjjal utazgató, tdkzó stb. Nekem is volt ilyen időszakom, kb. akkor mint neked. Azt gondoltam, hogy csak akkor lesz jó szakember belőlem, ha mindenből nagyon jó vagyok. (Hiszen szeretném-e, hogy engem egy olyan orvos műtsön, aki 3-ast kapot anatómiából?) Én úgy döntöttem, hogy tdk-zok és phd-ra jelentkezek. Ezzel lemondtam a diákmunkáról, a külföldi ösztöndíjról és a szuper jó jegyekről is. Persze a phd-hoz nem lehetsz olyan rossz tanuló, de nem a jegyek számítanak, ezért nem kell minden kis tölteléktárgyat tökéletesre teljesíteni. Inkább felvettem olyan szabvál, vagy más karokon kötelező tárgyakat, amelyek kapcsolódtak az engem érdeklő területhez és azokra koncentráltam. Ez nagyon jó döntés volt, hiszen könnyebb volt a tdk-n jól szerepelni és mivel lett sokat előreléptem a témában, ezért a phd felvételin előnyben voltam. De pl. a diplomám nem sikerült olyan jól, mivel akkor már nem arra koncentráltam és a kutatási témámhoz egyáltalán nem kapcsolódott. Nem stresszeltem rajta, mivel arra gondoltam, hogy én egy másik irányt választottam magamnak, abba fektetek energiát.
Vannak olyan ismerőseim, akik pl. kimentek külföldre erasmussal és később kint könnyű volt nekik elhelyezkedni. Ők viszont nem phdznak.
Szóval választani kell és azon az egy irányra koncentrálni (és néha stresszelni, hiszen kell az is néha), a többivel meg nem foglalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!