Hogyan jöhetnék ki ebből?
Tudom valószínűleg sokan nyavalyognak itt, hogy jajj meg akarok halni...
Nos, úgytűnik énis beállok a sorba.
Nem akarom szemezgetni, ragozni a részleteket a lényeg, hogy van egy gyógyíthatatlan betegségem ami miatt depressziós lettem és elhanyagoltam a barátaim.
Most érettségi után annyira egyedül vagyok és a betegség miatt annyi fájdalmat élek át még mindig....
Nem tudom kinek tartozom egy egész hátralévő életnyi szenvedéssel...
És most jöhetnek az olyan válaszok, hogy "öreeeg beszűkült vagy. Menj társaságba, szerezz új barátokat, épísd az álmaid"(...)
Elég antiszoc lettem az évek során és szorongok az (új)emberek közelében (olyannyira, hogy képtelen vagyok enni).
A pszichológusok és terápiák vagy a Frontin pedig nem segít ezen.
18 éves vagyok és kiégtem, azzá váltam amivé sosem szerettem volna:Egy mogorva magányos gyökérré aki az ablak előtt ülve zongorázik és saját magának szerzi a zenéket. (már ha le tud ülni, bizonyos gyulladások miatt).
Nem sportolhatok mert mozgásra fáj a hasam, nem csajozhatok mert állandóan szorongok és még ki sem verhetem egy kib*szott elhúzódó prosztatagyulladás miatt.
Úgy érzem ez a betegség mindent elvett tőlem. Csak egy bizonyosság kéne, hogy tényleg nem szenvedés vár a másik oldalon és mennék....De félek, rettegek attól, hogy mi jön a halál után. Ezért (a próbálkozások ellenére) nem merem megtenni. Pedig úgy érzem a világ jobb hely lenne nélkülem... (nemhiszem, hogy a zeneszerzés ezt befolyásolná).
Hogyan jöhetnék ki ebből ha a pszichológusok nem segítenek?
Szerintetek miért vannak ezek a megpróbáltatásaitok?
Valószínűleg elfogadhatatlan gondolat jelenleg, de ezek általatok leszületés elött gondosan betervezett katalizátorok, hogy a jelenlegi túlpörgetett világból segítsen kicsit befelé fordulni.
Érdemes lenne egy gyógyító spirituális utat keresni-gyakorolni, és megnézni mi történik.
Részemről a keleti Csikungot tartom nagyon jónak, de bőven van választék.
#3 ha ez igaz lenne, nem létezne öngyilkosság.
Ha ez igaz lenne nem lennének háborúk és nem születne senki a nyomorba.
Ez a fajta "predesztináció" szerintem ellentétben áll a szabad akarattal.
Ellenkezőleg... azért van háború, azért van öngyilkosság, mert a szabad akarat egy alaptörvény. Hibás döntések ezek, -mindenki tudja-, mégis megtörténik ☹️
A betervezett katalizátorok a világ megvàltozott bonyolultsága miatt, a választási egyensúly helyreállítását hivatottak biztosítani, és általad lettek beépítve, a szabad akarat nem sérül.
Ez egyáltalán nem vígasztaló... "Jó a szenvedés, gazdagodik a személyiséged"
Ha a szabadakarat nem is sérül, a kényszerpályák miatt a "helyezetszabadság" sérül. És ha egy helyzet előre megtervezett, ott már sérül a szabad akarat is.
Ez a világ egy nagyon színes, csalogató, kifelé forduló érzékszerveinket rabul ejtő csoda.
Amikor először leszületsz, beszippant a forgatag...aztán ezen jót nevetsz, másodszor már résen leszel...aztán úja beszippant...és újra 🙂
Aztán beiktatsz saját érdekedben pici "figyelmeztetéseket" hogy elgondolkoztasson, és keress.
Ez a teremtés nagyon színes, más világokban nem ennyire nehéz befelé (is) figyelni, itt az egyensúly nagyon eltolódott az anyag irányában.
Vannak akik durva katalizátorokat tartanak szükségesnek beiktatni, mint pl klinikai halál, halálközeli élmények -és néha még az sem elég-.
Ne hidd el feltétlenül amit írok, de nem csaplak be 🙂
Nem csesznél ki magaddal, ha nem lenne számodra ez fontos, és nem lenne rá megoldás.
Engem nagyon meggyőztél róla, hogy intelligens ember vagy, az alapján, ahogy ezt az előző válaszírót kezelted.
Én személy szerint igyekszem intelligens lenni, de azok, akik azt erőltetik, hogy én spirituális módokon direkt nyomorítom meg magam, azok nagyon ki tudják verni nálam a biztosítékot.
Szóval számomra azt az állítást, hogy "a világ jobb hely lenne nélküled", máris cáfoltad, azzal, ahogy nem támadó jellegű, hanem logikusan megindokolt válaszokat adtál az előttem kommentelőnek.
Ha több ember tudna úgy hozzáállni mások véleményéhez/hitéhez, ahogy most te tetted, sokkal békésebb világban élnénk.
Határozottan felnézek rád ezért.
A kérdésed megfogalmazása is, az enyhe fanyar humorral az elején, a téma ellenére...
Attól még, hogy beteg vagy, nem leszel kevésbé értékes ember, és nem lenne jobb hely a világ nélküled, és nagyon remélem, hogy vannak a környezetedben, akik ezt el tudják mondani neked.
A halálvágynak azt a részét, hogy ha biztosan tudnám, hogy akkor vége lesz a szenvedéseknek, akkor mennék, ezt tökéletesen ismerem. És engem is pontosan ugyanaz tart vissza, hogy túlságosan megrémiszt hogy mi lehet utána.
Konkrét tanácsot a kérdésedre, hogy hogy jöhetnél ki ebből... azt hiszem újat mondani nem tudok
Valószínűleg a helyedben orvostól orvosra járnék, hátha valamelyik tud újat és pszichológustól pszichológusig, amíg meg nem találom azt, amelyik a segítségemre tud lenni.
(Nem látatlanban okoskodok, éveken keresztül jártam egyik pszichológustól a másikhoz mire megtaláltam azt, aki tudott segíteni, és már követni sem tudom hány féle gyógyszert próbáltam, mire kilyukadtam egy olyannál, amit van értelme szedni)
Iszonyúan el lehet fáradni benne, tudom. De ennél többet magamnak sem tudtam kitalálni.
Mindenesetre, mint egy idegen a netről, én csak csupa jót kívánok neked!
Kérdező, MEGTISZTELNÉL MINKET a visszajelzéseddel...?!
Remélhetőleg élsz még azóta is és csak nem aludtál el örökre... vagy mégis...?!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!