Mi borderline-ok tényleg szerethetetlenek vagyunk?
Annyi rosszat írnak rólunk.. :( Én is ebben a betegségben vagy állapotban szenvedek és mindig elfog a kétségbeesés, hogy ezt látják bennem az emberek, hogy egy szörny vagyok. Tudom, hogy részben nem én tehetek arról, hogy ilyen lettem, de az embereket ez nem érdekli és nem sokan vannak akik meg akarnak érteni, mert csak egy hisztérikát látnak bennem. Eléggé reménytelennek látom az életem így és nagyon sokat gondolok az öngyilkosságra, mert egyszerűen nem látom ebből a kiutat és meguntam, hogy nemtudok az az érett, boldog és normális lány lenni, aki szeretnék. Olyan mint egy elérhetetlen lány. Állandóan identitászavarom van, úgy érzem sosem tudok megallapodni, hogy ki vagyok én, szetszakad az elmém úgy érzem és ez megijeszt nagyon. Félek tényleg meg fogok bolondulni és nincs is jobb sors nekem.
Párkapcsolatba sem merek belekezdeni, mert csak tönkreteszek mindent és nem bírom elviselni azt az érzést és azt a pillanatot amikor a fiú szembesül azzal, hogy ki is vagyok igazából és, hogy cseppet sem keltem azt az erett no benyomást amit más lányok kelthetnek benne. Úgy érzem hülye az, aki inkább engem valasztana egy egészséges lány helyett, ha meg mégis, akkor nemtudom felfogni, mégis mi miatt szerethet. Nem volt még egyébként senkim soha és 24 éves vagyok.. Ezt csak onnan tudom, hogy így viselkednek egy kapcsolatban, hogy amikor alakult a dolog néhány fiúval, akkor ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, jöttek az iszonyatos tünetek és kezdett lehullani a lepel, hogy ki is vagyok igazából és nagyon szégyelltem magam a fiú előtt és egy gyenge senkinek éreztem magam és rettegtem attól hogy nem akar többet beszélni velem és marcangoltam magam, hogy egyszerűen nemtudok más lenni.. Jobb.. Érettebb, egy igazi felnőtt nő, akire egy férfi vágyik.
Van itt olyan akinek volt párkapcsolata borderline lánnyal vagy fiúval? Lehet egyáltalán szerelmes lenni belénk? Ha igen, mit szerettetek a borderline parotokban?
Tényleg egy ócska senkinek érzem magam és bűntudatom van amiatt amiért egy ilyen elviselhetetlen lány vagyok.
Előre is köszönöm a válaszokat és bocsi a helyesírásért, telorol írtam.
24L
Hát ha te bevallalnal még egy bordit..
🙄
Izgalmas életed lenne az megigerhetem..
😅 Talán túlságosan is.
Amúgy nem is tudtam, hogy van ilyen romboloszoba Pesten.. Rakeresek.
Viccen kívül, szerintem te ezek alapján is 10x kedvesebb vagy és tisztában vagy magaddal. Van önismereted. Az én border colliemnak egyáltalán nem volt...és nem is akart igazából megváltozni. Az általad mutatott vegytiszta önismeret szerintem ritka.
Egyébként még az is belefér ha néha teljesen megőrül a másik, fejben vagy fizikailag is.
Engem a manipuláció és az ármánykodás ami sokkal jobbam zavart. Eskü ha lekever egy pofont, az lehet kevésbé zavart volna mint ez... és ő ezt hidegvérű racionális gondolkozásnak tartotta.
Szóval szerintem Te egy jószándékú border collie vagy, aki csak szenved... :)
Amúgy annyit beszéltünk róla, hogy a napokban felkeresett, hogy szmötyiben van a barátjával (aki már teljesen romhalmaz tőle), és találkozzunk újra, meg kezdjük előről. Elképesztő, hogy milyen manipulációs technikákat haszbált, hogy elérje a célját. A fürdőben ülős szelfiktől, a kiskutyaszemekkel könyörgésig mindent. Aztán hirtelen átfordult verbális alázásba, és lelkiismeretfurdalás keltésbe, amikor közöltem vele hogy teljesen kizárt hogy úgy találkozzak vele, hogy közben a barátja még a polcon van... és majd jól megversenyeztessen minket újra.
... jött is a negatív ág, az angyali kedvesség átváltott dühbe és alázásba, ahogy nem érte el a célját.
Jó kis esettanulmány 😃, kérdező szerintem nem vagy ilyen.
Nekem is kB 5 évbe telt, mire azonosítottam minden tünetet magamon.. Elején nem bíztam az orvosok altal adott diagnozisban. Egyik azt mondta nem vagyok borderline, ez csak a pubertás kor.. Másik azt mondta vaskosan az vagyok, harmadik szerint csak depresszió, aztán végeredményben borderline nárcisztikus személyisegzavar. Itt végleg elvesztettem a fonalat.. Mivel ha elolvassuk mindkettőt tüneteit, akkor látjuk, hogy egymásnak az ellentéte. Mondom akkor hogy lehetek egyszerre mindkettő.. Ezt azóta sem értem. De erre azt válaszolta a pszichológus, hogy van olyan, hogy az egyik nem zárja ki a másikat. Mondom nagyon jó, fedezzünk már fel még valamit bennem.. Csak az újabb sokk kedvéért.. :D
Sokszor egyébként attol félek, hogy skizofrén leszek. És akkor végleg megkattanok. Elvileg a borderline a határon van. Azért ha nagyon belegondolok, van valami ijesztően érdekes is az egészben. Mint valami egyedi "képesség", aki az őrületbe atmegy és visszajon.. :D lehet ez most furán hangzott.
Egyébként visszaterve arra amit mondtál, hogy en "normálisabb" vagyok, vagy nem is tudom hogy fogalmaztal és csak belül szenvedek.. Ez igaz.. De ez csak 16-18 éves koromig volt így. Utána nagyon eldurvultak a dolgok és nagyon durván viselkedtem. Többször vagdostam magam, kórház korhaz után, azóta sem hevertem ki. Lelkileg megvisel már csak a tudat, hogy idáig ez az életutam.
Mennyivel lehetett volna jobb is. Talán lenne már egy diplomám. Erre még csak most tudom letenni az érettségit, mert annyira rosszul voltam 18 évesen, hogy kiestem a gimibol. Jól megszivattam magam. Korosztalyom már a 2. egyetemet kezdi én meg itt tartok.
#53 és #54 ugyan az a hozzaszolo? :D néha nemtudom kivel vagyok parbeszedbe :D
Egyébként de.. Én is tudok ilyen lenni. Mondjuk annyira durván erősen sosem szálltam el. Jobban féltem attól, hogy mit gondolna rólam a másik, ha így beszélek vele. Ezért inkább belül szenvedtem. Ma már próbálok a viselkedeseim következményeire gondolni és atgondolni, mi lesz, ha ilyen durva leszek vagy durván beszélek. Szoktak sikerelmenyek lenni, amikor végre azt érzem "nahh, megvedtem magamtól a világot level 273628748".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!