Mi borderline-ok tényleg szerethetetlenek vagyunk?
Annyi rosszat írnak rólunk.. :( Én is ebben a betegségben vagy állapotban szenvedek és mindig elfog a kétségbeesés, hogy ezt látják bennem az emberek, hogy egy szörny vagyok. Tudom, hogy részben nem én tehetek arról, hogy ilyen lettem, de az embereket ez nem érdekli és nem sokan vannak akik meg akarnak érteni, mert csak egy hisztérikát látnak bennem. Eléggé reménytelennek látom az életem így és nagyon sokat gondolok az öngyilkosságra, mert egyszerűen nem látom ebből a kiutat és meguntam, hogy nemtudok az az érett, boldog és normális lány lenni, aki szeretnék. Olyan mint egy elérhetetlen lány. Állandóan identitászavarom van, úgy érzem sosem tudok megallapodni, hogy ki vagyok én, szetszakad az elmém úgy érzem és ez megijeszt nagyon. Félek tényleg meg fogok bolondulni és nincs is jobb sors nekem.
Párkapcsolatba sem merek belekezdeni, mert csak tönkreteszek mindent és nem bírom elviselni azt az érzést és azt a pillanatot amikor a fiú szembesül azzal, hogy ki is vagyok igazából és, hogy cseppet sem keltem azt az erett no benyomást amit más lányok kelthetnek benne. Úgy érzem hülye az, aki inkább engem valasztana egy egészséges lány helyett, ha meg mégis, akkor nemtudom felfogni, mégis mi miatt szerethet. Nem volt még egyébként senkim soha és 24 éves vagyok.. Ezt csak onnan tudom, hogy így viselkednek egy kapcsolatban, hogy amikor alakult a dolog néhány fiúval, akkor ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, jöttek az iszonyatos tünetek és kezdett lehullani a lepel, hogy ki is vagyok igazából és nagyon szégyelltem magam a fiú előtt és egy gyenge senkinek éreztem magam és rettegtem attól hogy nem akar többet beszélni velem és marcangoltam magam, hogy egyszerűen nemtudok más lenni.. Jobb.. Érettebb, egy igazi felnőtt nő, akire egy férfi vágyik.
Van itt olyan akinek volt párkapcsolata borderline lánnyal vagy fiúval? Lehet egyáltalán szerelmes lenni belénk? Ha igen, mit szerettetek a borderline parotokban?
Tényleg egy ócska senkinek érzem magam és bűntudatom van amiatt amiért egy ilyen elviselhetetlen lány vagyok.
Előre is köszönöm a válaszokat és bocsi a helyesírásért, telorol írtam.
24L
válasza:#27 Igen!!! Pontosan ezt írtam én is.
A borderes egyik alapvető jellemvonása, hogy minél inkább szereti és tiszteli valaki, annál inkább megtapossa.
A szerető környezet az amit ki lehet használni.
Ha bejön egy alfahím vagy főnök, vagy olyan barát akire hallgat, és az illető helyrerakja egy sallerral,(szóban), tehát érzi hogy vesztenivalója van... azzal megteszi.
Azzal teszi meg, akivel lehet.
Mint egy savcsap, ami a legkisebb ellenállás felé folyik a csöveken.
válasza: válasza:Szerintem egyrészt valamelyest tudunk viselkedni, sőt elég kulturáltan viselkedünk társaságban. De ahogy közel kerül hozzánk valaki, bekapcsol a rettegés, hogy elfog minket hagyni és máris jönnek a tünetek. Ezután ellokjuk a másikat, mert annyira félünk hogy elhagy, hogy inkább mi lépünk ki a kapcsolatból hogy nehogy bekovetkezzen amitől félünk. Kimenekulunk a kapcsolatból. De nem azért mert nem akarjuk testestul lelkestul a másikat, minden vágyunk az, hogy szeressen a másik és megvedjen. Viszont annyira félünk az elhagyatastol, hogy ellokjuk a másikat. Ez is a környezet számára alljas viselkedésnek és jatszmanak látszik, pedig emögött más van. Pár nappal később mikor lecseng valamennyire a félelem, akkor megprobaljuk visszaszerezni a másikat. Megprobaljuk neki és magunknak is bebizonyitani, hogy tudunk normálisak lenni. És van, hogy sikerül is. Jobb periodusokban sokkal stabilabbak vagyunk és akkor nem is érzékeljük a tüneteket. Aztán hirtelen zuhanunk meg.
A másik dolog, hogy az is az oka annak, hogy főleg a családban duhongunk, mert az egy biztonságosabb közeg, és nem kell elfojtani a dühöt ami egyébként szetszed minket belül akkor is, amikor társaságban vagyunk. Nekem nagyon sokszor volt olyan, hogy hazáig rohantam, mert éreztem a sirogörcsöt. De tartanom kellett magam amíg nem érek a négy fal közé ahol nem lát senki. És otthon kiduhongtem magam. De az olyan erős szintű elviselhetetlen fájdalom, hogyha még otthon is elkellene fojtani, akkor felrobbanunk. Elpusztit belülről. Valahol muszáj kiadni.
A másik dolog, hogy azért is vezetjük le a családon, mert haragszunk rájuk. Tudat alatt vagy nem, de haragszunk. A korábbi sérelmek miatt. Nekem a legrosszabb kapcsolatom az anyámmal van. Egyszerűen nem bírom elviselni, aztán sokszor sirasba török ki és bűntudatom van, mert a gyűlölet mellett egyszerre szeretem nagyon, de nagyon fáj, hogy nem adta meg nekem sosem azt a védő burkot és érzelmi biztonságot amire egy gyereknek szüksége van.
válasza: válasza:Azért azt se feledjük el, hogy az ártatlanok bántása hasonlít egy jó evéshez, szexhes vagy alkoholmámorhoz.
Neurobiológiából ismeretes, hogy a dopaminerg reward rendszert, avagy a jutalomközpontot aktiválja az erőszak a gyengébbek ellen... sok esetben.
Ez egyfajta addikció is lehet, mivel örömöt okoz a gonoszkodás. Aztán bekapcsol a lelkiismeret és súlyos szorongás, megbánás jön. Aki nem pszichopata... annál biztosan.
Kegyetlen dolog a természet, ugye?
válasza:#38 Azt akarod mondani, hogy a jó szex, alkoholmamor miatt lesz egy borderline agresszív? Vagy valamit félre értek?
Csak mert ha ez igaz, akkor bevallom én még nem voltam senkivel és inni sem iszom.. Mégis vannak duhrohamaim..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!