Borderline vagyok. Miért maradjak eletben?

Ez az oldal nem ilyen kérdések feltevésére való! Nem fogsz olyan választ kapni, ami érdemben segítene. Ide nem pszichológusok, de még csak nem is az értelmesebb, empatikusabb emberek írnak. A gyakorizók közössége javarészt trollkodni jön fel, unatkozó gyerek vagy munkanélküli felnőtt, aki ráér ilyesmire. Akik tényleg járatosabbak valamilyen témában, azok témaspecifikus oldalakra járnak fel és ott válaszolgatnak kérdésekre.

Az ilyen kérdéseket PSZICHOLÓGUSNAK kell feltenni, mert itt láthatod a válaszok összetételét. Kismillió ilyen borderlineos kérdés van és mik a válaszok? Vagy ledegradálják a problémát, azt mondják tinihiszti, elküldenek futni, bélbacikra hivatkoznak, személyiségzavarra beajánlják a gyógyszereket vagy ami még rosszabb, azt mondják, hogy ja tényleg nincs értelme élni, meg öld meg magad te szörnyeteg, minden mentális beteg kibírhatatlan, borzalmas ember...

Én sem vagyok pszichológus, úgyhogy vedd szkeptikusan amit írok:

1. Napról-napra vagy óráról-órára élés stratégia. Minden napra vagy minden órára eltervezel valamit, amit megcsinálsz és így eltelik lassan a nap. Attól függően mennyire vagy rosszul pl. ebben az órában meghallgatom a kedvenc számomat, ebben az órában megmosom a hajamat, ebben az órában kiviszem a szemetet. Szóval minimalista kis célok, ami kis sikerélményekkel átlök egyik óráról a másikra, egyik napról a másikra.

2. A borderlinet a sérült anya-gyerek kapcsolat és az érvénytelenítő környezet alakítja ki, úgyhogy költözz el a szüleidtől! Legyen ez az elsődleges cél!

#11 Most, hogy mondod, az én kérdéseimhez is mindig beírják, hogy "NeM iS vAgY tE bOrDeRlInE".

Én már letettem erről a hülye gyakoriról, mármint a kérdezés részéről - válaszolgatni ugyanúgy feljárok.

Egyébként én is TB-s pszichoterápiás osztályt választottam, mert másodéves egyetemistaként diagnosztizáltak, mellette nem volt diákmunkám, itthon meg szégyelltem elmondani. Ezáltal plusz pénzt sem tudtam volna kérni, mert akkor színt kellett volna vallanom.

Azóta persze már tudják. Nekem egyébként a TB-s is bevált. Tény, hogy sokszor előfordult már, hogy az időpont lemondásával borzolta az idegeimet, de azóta belegondoltam mélyebben, hogy jahm, a doktornőm is lehet elfoglalt. Egyébként magát az embert szeretem, megbízom benne, aranyos.

Nekem van egy borderline-os nagyon kedves ismerősöm. Teljesen lelkibeteggé tett már, azonban átlátok ezen az állapotán és látom, tudom, hogy amúgy igaziból nagyon szeretni való tünemény.

Pont ugyanerre mentem rá én is. Egy fontos vizsgára készül és azt találtam ki, hogy a felkészülésre is és a borderline-jára is tudok segíteni egyszerre azzal, hogy nap mint nap, tehát minden egyes nap meghallgatom, hogy hogy halad a felkészüléssel. (Hangszeres, zenei felkészülés.) De nem csak meghallgatom, de kritikusan oda is figyelek nagyon rá. (28 éve zenélek én is, még ha más is a hangszer.) Kielemezzük együtt, hogy mi megy jól (pozitív megerősítésként) és megbeszéljük közösen, hogy mire kell odafigyelni, mit kell jobban gyakorolni, amire másnap különösen odafigyelünk, hogy hogy haladt az előző naphoz képest. Így egyszerre a felkészülése is nagyon erősen meg van támogatva, hiszen minden nap van egy mini vizsgája, amikor teljesítenie kell (nem engedheti meg magának, hogy ellógjon akár egy napot is a megfelelő minőségű felkészlésben, a napi programban), és eközben minden egyes nap megvan a konkrét cél, amit el kell érni, amivel ő maga is látja, hogy halad, amire minden nap megerősítést kap. Persze szigorúan, hogy ez nem alapból jár, dolgozni kell érte. Ez a stabil építés jót tesz az állapotának is. Így ez egyben megerősítés a borderline miatt, mivel nap mint nap változó szakmai célok vannak, amit teljesíteni kell és amiért megkapja a pozitív megerősítést is. A sok mini számonkérés, amúgy is szükséges neki, mert izgulós és így a kiállást egy ilyen helyzetben nem stressznek, hanem apránként inkább élménynek élhetné meg.

Nap, mint nap aktuális feladatok, amiért pozitív megerősítés jár, amit ki kell érdemelni. Konkrét cél. (Felkészülés + borderline.)

Stabil pont akarok lenni, ez minden szempontból hasznos lenne neki.

Nem degradáltam le a bajod, de ha nem mondod el, hogy konkrétan mi a bajod, mit érzel, akkor mit vársz?

Lassan azért csak kibújik a szög a zsákból, hogy egyedül vagy, a családodra sem számíthatsz, pénzed sincs...

Tehát az ÉLETKÖRÜLMÉNYEID miatt érzed magad így.

Ha pszichopata vagy skizoid személyiségzavaros lennél, akkor éreznéd magad tök jól magányosan, bár akkor a pénzhiány akkor is ott lenne.

Úgyhogy ne aggassunk már mindenféle mentális betegséget magunkra csak azért, mert várjuk a sült galambot, lottó ötöst, hogy érvényesülni tudjunk ÁTLAGOS emberként is az életben.

#16 Miért, szerinted a körülmények nem okozhatják a mentális betegséget?

Ahogy előttem írták, a border általában a sérült anya-gyerek kapcsolatnak a hozadéka, így ha kicsiként nem számíthatott az anyjára, akkor nem kell csodálkozni, hogy most sem. Sajnos.

Fogalmad sincs szerintem a mentális betegségekről.

Kérdező, sz*rd le ezt a köcsögöt.

Komolyan, némelyik válaszoló csendben maradhatna, ha okosat mondani nem tud.