Örök boldogtalanságra ítélt emberek, ti hogy bírjátok a mindennapokat? Mit tesztek, hogy elviselhetőbb legyen?

#89

Megváltozott munkaképességű?

Dehogy is! Nincs ennek semmi baja! Csak lusta és gyáva bármit tenni, hogy jobbá tegye a saját életét, és ilyen hülye kifogásokkal jön, hogy az ő élete annyira reménytelen mintha béna lábbal futna a busz után.

De mondom, nincs neki semmi baja, ha abbahagyná a panaszkodást és nekiállni futni, akkor simán elérné azt a bizonyos buszt.

Kettőnk közül melyik a buta? Ki az aki nem értette az írásom vagy a reagálásom, mondandom? Ki az aki önnyalogatja magát? Ki az aki sajnáltatja magát hogy neki brühühü milyen rossz? Ember ébredj fel a csipkerózsika álomból..

Fejezd be a nagy filozófiai 💩 és nézz szembe saját magaddal. Ne mást hibáztass főleg egy nem létező felsőbb hatalmat a saját rossz döntéseidért. Egyhelyben ácsorgásodért.

Kívánom neked érjen olyan élethelyzet ahol ténylegesen úgy érzi az ember nincs lejebb nincs tovább. Na és akkor talán majd elkezded értékelni az élet apró örömeit. Akkor talán rájössz a szeretteid értékére, értékeled hogy tető van a fejed felett van mit enned van mit felhúznod.

Más különben pedig kezeltesd a depressziódat nem érdemlik meg szüleid,hogy a nem létező bajod miatt szenvedjenek.

Dolgozz tartsd el magad és élj.

Igazából nem is értem mit szeretnél? Mi a célja a fórumodnak?

Tanácsot nem fogadsz el, mert hát minek, senki se ért meg - de hogyan is értsen meg bárki ha derogál leírni a konkrétumot. Mindenki hülye - hisz te okos tanult ember vagy, aki inkább védekezve támad amiért olyan csúnyán elbánt vele az élet önhibáján kívűl. Igen.. Eltudom képzelni.

Lehet csűrni csavarni a dolgot, nagy szavakat dobálgatni a tény attól még tény marad,szánalmas vagy.

Szánalmas amiért belesüppedsz az önsajnálatba de tenni nem akarsz érte. Nem értem miért nem adod akkor fel? Gyáva vagy élni,gyáva vagy feladni csak tengsz lengsz mint az aknában a 💩. Akkor mit szeretnél?

Na èn vagyok megint, a kisregènyíró (86&87 is èn voltam, biztos leesett)

Figyelj ide, abban igazad van, hogy "tàvolàllunk" egymàstól. Csak abban tévedsz, hogy nem a kor meg a hasonlók miatt.

Az èletszemléletünk nagyon màs. ("Jaaaaaj 20000 IQ megnemmondtam volna" - szarkazmusOFF ès biztos volt màr erről szó csak nem tegnap volt, ne haragudj ha nem emlékszem).

Vannak emberek akik a teljesítményt tisztelik a játèkosban, vannak akik a befektetett munkát, màsok azt hogy az illető mennyire van képben a jàtèkkal és mennyire szereti azt, mások meg egyszerűen csak szeretnek jàtszani...

Szerinted az komplett hülye aki nem a jobb helyezettet tiszteli és tartja pèldaképnek, ez van. Akkor szerinted hülye vagyok (meg sokan màsok is) és elfogadom a vèlemènyedet, csak ettől még nem lesz jobb a helyezésed, sőt... Te azt kèrdezed megèri-e jàtszani ha sosem leszel első, èn meg azt mondom hogy nem szàllhatsz ki a jàtèkból úgy ahogy akarsz - csak ki tudod hozni belőle a legjobbat (te meg azt mondod nem lehet, de megbeszèltük, hogy a hitvilàgodat békén hagyom).

Nem kell leírnod mi akarsz lenni (bàr nem àrt mert pl. könyvelő meg fagyiàrús könnyebben leszel mint elsőhegedűs egy vilàgszerte elismert zenekarban), de az tudom én mi vagyok neked:

számodra örök vesztes vagyok mert nem 15 èvesen vettem kézbe a diplomàmat az egyik legelismertebb egyetemről, vagy nem akkor amikor a legtöbben. Ja, hát, ez van, most műszakozzak gyàrban èletem hàtralevő részèben, vagy tegyek valami undorítót a pènzért? Esetleg sírjak halàlomig mert valami/több dolog nem sikerült? Vagy tènyleg, mit tudok tenni? Semmit. Oké... akkor? Akkor mi van? Elestem - úgy döntöttem felpattanok. Elfogok esni megint. Felkelek megint. Hülyènek tartjàtok aki feltàpàszkodik? Fekve kène maradnom? Mert èn eleget feküdtem a földön ahhoz hogy èrezzem, mennyire rossz (most ezzel nem azt mondom hogy te/ti nem, csak azt, hogy nekem elèg volt amit kaptam). Tudom, hogy van aki nem tud felkelni! Èn is írtam erről! De ha van lehetősèg arra, hogy megkíséreljen legalàbb megmozdulni, akkor azt èrdemes megtenni, mert rosszabb lesz ha meg sem próbàlja és az illető csak úgy marad ahogy elesett.

Mellékes, de a szemèlyisègemből adódóan sosem èrdekelt, hogy van egy "àzsiai" aki mindent jobban csinàl nálam (biztos ismeritek a mondàst) - mert az az egy àzsiai kevés egyedül mindenre. Ha elég jó vagyok valamihez akkor èn is csinàlhatom azt a tevèkenysèget: aki meg emiatt kiközösít az magàra vethet mert körmère èg majd a meló. "NEM ÈRTED HOGY PÓTOLHATÓ VAGY?!?!? Ha nem kellesz akkor a helyedre tesznek egy nàlad jobbat: lecserèlhetnek bàrmikor!" Addig is a pàlyàn voltam, kiélvezhettem amit szeretek csinàlni vagy tehettem èrte, a jàtèk màsik alternatívàja meg a maró üressèg. Úgyhogy köszi, elfogadom, hogy futnom kell fene tudja mennyi kört, vagy meghalok menet közben, mert azt az érzést nem akarom megint. Mert van annàl borzasztóbb, hogy valaki jobb nàlad valamiben.

"És én hiába futok, a másik három hamarabb odaér, és elviszi őket a busz egy olyan helyre, ahová én a lábam miatt nem mehetek soha."

Szerintem te nem èrted igazàn, vagy az önsajnàlat miatt nem èrdekel mit mondok neked. Èn azt mondom hogy, ja, elment előttem x busz y nàlam jobb emberrel és ez letaglóz. És èn is utàlom, hogy kiteszem a lelkemet és úgyis pofàraesek. Minek kelek fel megint? Mert tudom, hogy vagy próbàlkozom; vagy önfejlesztek és megtalàlom a boldogsàgom màsban; vagy pótcselekvésekbe temetkezem; vagy elnyel az üressèg ès prèdàja vagyok az agyamnak, ami csak az elcseszett èletemen zakatol. Mindegy, hogy Isten dönt, vagy a sors/ èn/ a vèletlen/egy földalatti titkos patkànyszövetsèg/ vagy a szomszèd nèni: csak ezek az opciók vannak, ezt tudja leosztani bàrmi. Kérdésed rèsze volt, hogy mi lehet még de semmi màs nincs (a halàlról màr írtam neked, az is olyan, vagy rosszabb mint az utolsó lehetőség).

Attól félsz, hogy hiàba próbàlod meg, kevés leszel, szerintem meg az a rosszabbik eset ha nem próbàlod meg elèrni a buszt, vagy ha nem mondod azt, hogy "nab*zdmeg akkor csinàlom "ezt" "ehelyett" mert "ez" megy 3 làbbal". "De csak azt akarom csinàlni ami nem megy" - mert makacs vagy. Hidd el, hogy jobb olyasmit csinàlni amivel kevésbé vagy elègedett, mintha egyàltalàn nem csinàlnàl semmit, mivel előnyödre vàlhat később (pl. veszel műlàbat, autót stb.), vagy legalabb nem kap el az üresség abban a mèrtèkben mint amikor "végleg befejezed az úszàst". Az ember felfogàsán könnyebb vàltoztatni mint a làbai szàmàn.

"A másik dolgot szintén nem érted. Ahogy írtam, időre ment a verseny. Tehát te elégedett lehetsz magaddal és a teljesítményeddel, de ezt senki sem fogja értékelni (segítek és leírom szó szerint: nem lesz hasznod belőle), ergo teljesen felesleges volt. Hiszen már akkor vesztettél, amikor szerinted nyertél"

Ember, nekem nincs a kezemben még a diplomàm, az egyetemet sem kezdtem el de màr abból van anyagi és lèlektani hasznom, hogy részt vettem a jàtèkban. Ebből profitàltam èn is, a környezetem is, meg a kollégáim is. Nem nyertem, de tudom milyen igazàn nagyot veszíteni és ez előrevitt az életben. És azt is tudom, hogy veresèg vereséget követ ha nem húzok bele és jàtszom jobban mint eddig. Erre vonatkozott az "elkerülhetetlen fàjdalmas" szövegem. Ez van. Örökké szenvedhetek vagy lehetnek sikerèlményeim sőt, lehetek BOLDOG is. Akàr. Vagy teszek érte (vagy megsegít az a valami amiben hiszel), vagy elbukom a próbàlkozàsban - de addig sem maradok kettesben az üressèggel mert elűzi a remèny. Kár, hogy választani kell, de inkább viszem később a sikerèlmènyt mint a magànyos, üres, szenvedéssel teli èletet (már amennyiben vàlaszthatok, de tudjuk hogyha nincs vàlasztasom, akkor hiàba kértél vèlemènyt, mert mindenki azt kapja, amit dob a gép). Ha meg ragaszkodsz ahhoz, hogy te nyerj egy úszóversenyt a càpàk között akkor bajban leszel - és ne haragudj, hogy ilyet írok de ez a negatív életszemlèleted meg (főleg) a görcsös ragaszkodàsod sara.

OFF: ha van pokol, ott fogok pörögni, de felnevettem mikor komolyan vettèk a példàdat.😂😂 Ne vedd bántàsnak kedves 89-es mert íràsban tènyleg nehezebb különbsèget tenni, de ez így is humoros, a kèrdező nyers és goromba kiosztàsa meg nàlam ràtett egy lapàttal.

Kedves előző (feltètelezem 89) az utolsó vagyok, vèletlenül pontoztam le az aknàs vàlaszt pedig azon is röhögtem.

Bocsànat! (Megèrdemlem a nullàt, jöhet nyugodtan azèrt a "k u r v a sok" eszemért...)

Ne aggódj Kedves "kis litániát" író társ 😂 nem pontozlak le.

Bevallom főzés közben kapkodva olvastam el a "kedves" kérdező lebénult lábas - most már vissza olvasva - szarkazmus példáját 🙈🤦‍♀️😅 no így sikerült reagálnom rá. Így jár az aki siet 🙄🤫

(Tudjàtok ki az, ismét)

"Abban igazad van, hogy szerintem sokkal jobb befejezni egy eredmény (vagy hiánya) elérésekor a játékot, mint végigszenvedni feleslegesen és értelmetlenül a maradék idejét a meccsnek. Mi értelme folytatni a focimeccset, ha a 24. percben 5-0-ra vezet az ellenfél???" Azzal àmítod magad, hogy otthagyhatod a pályàt mikor vesztésre àllsz, azt hiszed àllandó ideig tart a jàtèk minden játékos szàmàra, hogy a meccs vègkimenetele előre le volt rendezve (mindegy hogy érdekek miatt vagy az egyik csapat tehetségesebb), és azt kérdezed "Kell az elcseszett mérkőzés utàn màsikat vàllalni? Ha nem akkor utàna mit lehet csinàlni?". Vagy imádod a focit, de tolószèkes lettél, vagy utàlod ezt a jàtèkot, de alàírattak veled egy borzasztó szerződést. Ezzel kapcsolatos dolgokon vitatkozol x ideje jàtèkosokkal, edzőkkel, azokkal akik kispadon vannak, meg azokkal akik bekiabàlnak a lelàtóról, a következőket hallod magad körül:

"Imádom a focit, rossz volt a meccs, de ez csak izgalmasabbà teszi a következőt"

"Apàm, micsoda játèk volt, mindenki elkèpesztően jàtszott, kàr lett volna kihagyni a meccset! Láttad "x" csapat kapusát..?- Igen, ha nem ő lett volna ennyire jó akkor "y" csapat nyert volna, több ott a jó csatár. "

"Nem èrdemes màr fűre lèpni: a kispad már nem nyomja annyira a s*ggem, 1 hónap-40 èv utàn meg lehet ezt szokni..."

"K u r v a anyjàt az "y" csapatnak, hogy egy k**szott, tetves gólt nem tudott rúgni!!"

"Jaaaj úgy jàtszanèk akàrmilyen meccset ha meglenne mindkèt làbam!"

"24. percben 5-0? Simán behozzuk!"

"Edző vagyok, vigyètek végig a meccset, aztàn megmondom, hogy buszsofőrök legyetek-e vagy kidolgozunk-e valami edzéstervet."

"Hàt ezért kàr volt ma felkelni, ha tudom hogy vesztek akkor inkàbb elàsom magam."

Ebből te most kivàlasztottad azokat a reakciókat, amik szerinted fontosak. Szerintem meg egyik sem fontos.

----------

UFC: Conor McGregor amikor először kikapott, visszajött és megszerezte magànak újra az övet - utàltam ahogy beszèlt az ellenfelèről? Igen. Tisztelem a hozzáállását? Igen, és akkor is tisztelnèm ha vesztett volna, és ugyanazzal a kitartàssal lendült volna megint egy következő meccsnek - mert a sport a hivatása. Mikor meg Rousey vesztett először akkor szètcseszte a fejèt az ideg, nem tanult az esetből semmit, rinyàlt, hogy ő öngyilkos akar lenni, de a következő meccsen ugyanakkora paraszt volt, ugyanolyan nagy szàjjal és ugyanannyira felkészületlenül memt az oktagonba... 1 percet se bírt. Utàna pedig nem próbàlta meg megint, hanem nem tudta feldolgozni hogy nem veretlen bajnok.

Mit csinàlt utàna a "vesztes"? Elment a WWEbe ami nem a győzelemről szól ès pont leszarja mennyire önteltnek tartom őt, meg az edzőjéről formàlt vèleményemet is. "Örökké vesztes marad a törtènelemben, hogy tud így èlni?!?" - az USA első vilàgbajnok judokàja, UFC-s pályafutàsa alatt csak 2 vereséget szenvedett, ott a férje, meg ott van az új WWE-s karrierje amivel ugyanúgy 6 talicskànyi pènzt visz haza - sokan tudnának így élni de ő is küzdött azzal, hogy neki bajnoknak kell lennie ("szàlkás dolog" - volt erről szó).

"Ja de milliók emelik piedesztára a nyerteseket, ÈN MEG EGY AKAROK LENNI KÖZÜLÜK. De elkéstem. És sose nyerhettem volna mert... Meg akiket felsoroltàl azok jobbak/ rosszabbak mert..." nem szàmít mièrt. Szomorú vagy felemelő de teljesen lènyegtelen az, hogy mire fogod: az a fontos hogy te min tudsz javítani. "SEMMIN MERT KI VAGYOK SZOLGÀLTATVA A..." Èrtem, hogy szörnyű a helyzeted, de írtam hogy nem làtsz majd hajót ha ezt ismételgeted, de így biztosan süllyedni fogsz a vízben, ha meg kalimpálsz akkor lehet (de inkàbb valószínűleg) haladni fogsz.

Szerintem problèma hogy ilyen szélsősèges mèrtèkben vagy kompetitív, lealacsonyítod a középszerűséget a túl nagy elváràsaid és az újabb kudarctól való fèlelem miatt - ez meg kirúg meg a közèpszerűek közül is. Nem fogom megvàltoztatni a vèlemènyedet, csak leírom a sajátomat: attól hogy valaki csak veszít a Monopolyban vagy csak nyer, azzal az èn (és sok màs ember szemèben) nem lesz több. (Belőlem inkàbb az vàlt ki tiszteletet, ha felkel a veresèg utàn, de ez mindegy, tudom, hogy szerinted ez a hülyesèg.) Ha megtanulsz BÁRMIT szeretni a jàtèkban, akkor nem csak arra leszel fixàlódva, hogy hanyadik vagy meg ki a nyertes. Persze mindegy mit gondolsz, mert a jàtékot köteles vagy jàtszani a vèlemènyedtől függetlenül (lejjebb kifejtem).

"(...)mégis mi indokolja azt, hogy olyan céljaim legyenek, mint a fent említett másoknak(...)"

Motiváció, kitartás, akaraterő, hivatàstudat, az önmagadba vetett hited, és annak a jövőkèpnek az ismerete ami akkor lesz, ha nem csinàlsz semmit. De nem kell szigorúan azt csinàlnod amit a fejedbe vettél: ha szereted a zenét és ènekes akartál lenni de botfülű vagy, attól mèg elmehetsz menedzsernek, producernek vagy lehetsz olyan ügyvèd aki zenèszek plàgiumügyeivel vesződik vagy road vagy bàrmi. "DE ÍGY IS TEMETHETEM AZ ÀLMOMAT - vesztes maradok!!" Adsz valamit a vilàgnak és magadnak a szenvedèlyeden àt, vagy fekszel a szögesàgyon, és megkèrdezed a többieket hol lehet pàrnàt venni? (Majd te vagy a bármi ami irànyít eldönti.)

----------

"Lehet kapaszkodni a reménybe, és lehet bízni is benne - a gond az az, hogy nincs nála alattomosabb, gonoszabb érzés"

"Alattomos" a remèny, mert felemel és fàj leesni a magaból a mèlybe: de odalent csak az az èrzès van amiről írtam neked koràbban. Mindenki utàl esni, de a remèny az aki beköti a sebedet és megmondja hogyan jutsz ki, de te inkàbb a mèlységet próbàlod otthonossà tenni. Ha meg akarod szemèlyesíteni a remènyt akkor képzelheted angyalnak, meg képzelheted valami szemét kis manónak aki röhög mikor esel, de akkor összehasonlítsában a mélység ahovà estél vad és kegyetlen szörnyeteg. Te most kétségbeesésedben azzal nyugtatod magad, hogy a remény ugyan az vagy rosszabb mint a fenevad, és megkérdezed ki szelidítette meg - hiszen a remèny megbízahatatlan kuruzsló. Kapod a vàlaszokat, hogy "igen rossz a remèny, úgyhogy èn is próbàlok bèkèt kötni a mèlységgel, nem érthetik milyen ez akik nem voltak lent" meg írjàk hogy "kezdj màszni, mert kijuthatsz". Te meg azzal vágsz vissza, hogy "de ha nem leszek első (vagy elég jó a te szempontjaid szerint) akkor nem is éri meg elindulni." Ha ezt írod, vagy csak a remènyt ismered, vagy àmítod magad a szörnyeteg kapcsàn.

Őt nem èrdekli ha megölöd magad és felzabálja a tetemedet, vagy lassan emészt el - esetleg csak néha ha kap a húsodba: ha valaki lekerül akkor mindenkinek ugyanakkora szenvedést okoz amíg lent van. Làtja a szemedben, hogy töprengsz rajta miért pont neked kell küzdeni vele, másnak meg nem (vagy nem annyit), és màr csorog a nyàl a szájàból: mert ez jelzi, hogy lassan kikészülsz. Csak futhatsz előle; legyőzheted; tettetheted, hogy nem mászott a mellkasodra a 600 mázsájával - de neki nyilvàn az az érdeke, hogy a "spejzban" maradj. Ha a remèny kardot nyújt és nem sújtasz le vele akkor a bestia fog (jobban) örülni mert ízesebb lesz a húsod. Odalent nem lesz aki tapsol, nem lesz akit nem érdekelsz, és csak a remény meg az önmagadba vetett hit fognak drukkolni neked - bàrmilyen cèlt is gondolsz a cselekedetük mögé. Meghalhatsz lent, meghalhatsz félúton, meg meghalhatsz fent is: de minél közelebb vagy a mélyhez annál rosszabb. "DE CSAK AZ NYER AKI KIJUT ÉS IGENIS SZÀMÍT KI MIKOR JUT KI!" De ott maradsz ha azt szàmolod ki hol tart (ahelyett, hogy esetleg elfogadnàd vagy megfontolnàd a többi jàtèkos tippjeit), és minèl mèlyebben vagy annàl rosszabb .

Ha a sorsban hiszel akkor ő dönt arról ki màszik ki, ha meg van egy csöpp eszed akkor màszol. Igazsàgtalan? Előre szervezett a küzdelem? Akkor most a remèny lök le vagy a mèlység húz le? Talàn mindenki magától ugrik le? Vagy ez most véletlenszerű? Egyàltalàn MIÉRT kezdenek egyesek a mélyben màsok meg a magasban??? Bàrmit gondolsz vagy gondolunk a jàtèk történetèről, már a játékban vagy és sajnos a szabályai akkor is èrvènyesek ràd ha utàlod.

Lesed ki versenyez tengeri csillagok meg cápák ellen, miközben lassan elemészt valami làthatatlan - ami elől csak az úszàs menthet meg igazàn.

"volt értelme? Volt értelme hátránnyal elkezdeni a versenyt?"

Van èrtelme? Van értelme nem befejezni a versenyt és önkènt mélyebbre sètàlni? A szörnyeteg ott lesz akkor is ha nem próbàltok tudomàst venni róla, meg akkor is amikor önkènt dobjàtok neki magatokat - irónikus módon a remèny fogja súgni azt, hogy nem kell így lennie; azt is, hogy az öngyilkossàg megvàlt a további szenvedèstől; meg azt is, hogy csak ülni kell a valagadon és majd eltünik, de èn nem tudom melyik igaz. Làttam, mi a többiek taktikája, de gyàva és gyenge voltam kipróbàlni bàrkiét is. Aztán a sors? èn? a vèletlen? elvette azt is, ami a mèlysèget elviselhetővè tette. Ekkor elindultam a nekem tetsző opció mentén az eddigi tapasztalataim alapjàn, mivel akkor sem akarom direkt etetni a dögöt, ha ez a "vesztesek" egyetlen sorsa.

Mert màr majdnem felemèsztett egyszer, úgyhogy jól megismertem: mèltatlan arra, hogy bárkit megkaparintson.

----------

Ha nem mászol, és nem fogadod el a segítsèget, mert eldöntötted, hogy visszakerülsz majd a gödör aljára, akkor? Mondjak igazat: ízes lesz majd a húsod a mèlysèg alján? Adjunk tippeket mivel lehet elviselni? Ja, de nem jó: szàmodra minden pótcselekvés méltatlan mert nem ad "cèlt" az èletednek, vagy felesleges, vagy méltatlan... Nem akarod megvàltoztani a vélemènyed mert nem tudod, ès mert igazad van: akkor hova mész te, és mi mit csináljunk? Ha eldöntötted/eldöntetett mi a sorsod akkor milyen célt is szeretnél?- mert ez esetben nem számít az akaratod. Akkor beszélnél róla? De azt írtad nem akarod leírni mi van veled, és folyton kiosztasz màsokat "te még vàltoztathatsz, nekem rosz, nem érdekel, neked jó is jutott meg előrèbb vagy" stb. Akkor olvasnàd azok törtènetét akik TÖKÉLETESEN ugyanolyan gondolkodàsúak, és ugyanolyanok mint te? Az téged hogyan segít? Ők is ugyanúgy szenvednek a mèlyben mint te, nem tudjàk hogyan lehetsz jobb, vagy hogyan lehet kimászni a démon szàjàból mert annak állkapcsa èpp összeroppantja a testüket. Adjunk tippeket hogyan öld meg magad? Ha a mélysèg úgy működik ahogy mondtam, akkor a halálra való törekvés annyira felesleges mint küzdeni az álmaidért, ha meg tényleg van sors akkor kimossàk a gyomrod, szakad a kötél... meg minden hülyeség amíg szenvedésre ítéltettél addig "halhatatlan" vagy. Ez esetben milyen vàlasszal lennél elégedett? Nem tudunk balra - se jobbra lökni, középen sem tarthatunk, menni is fàradt vagy, de el akarsz jutni A- bòl B-be úgy, hogy nem mondod meg hol van A, hol van B, és minden javasolt jàrművet visszautasítasz.

Ha rosszmajú lennék akkor azt mondanám, csak arra vársz vigyen valaki a hàtàn: de az eddigi vèlemenyed alapjàn te akkor sem lennél boldog, ha holnap azt mondanà valaki, hogy "tessék itt a diploma, meg itt a cégem vàlassz egy pozíciót, a fizetésed helyère meg írj egy tetszőleges szàmot" - hiszen akkor is nyomorognàl mert "eladósodhatsz" meg "felrobbanhat az épület".

Nem találtam meg mit mondott neked annó a pszichológus(pszichológusok), de megkérdezhetem? Láttam màr eleget belőlük, elítélem sokukat, és ha már ennyi szóváltáson túl vagyunk érdekel mivel hagytak ilyen mélyre süllyedni - vagy milyen tanàcsukat nem akarod/tudod megfogadni.

#####

Akkor most az empatikus vàlaszolókat szeretném megkérdezni, hogy a leírtak utàn, milyen valóban HASZNOS vàlaszt lehet adni a kérdezőnek, ami legalàbb egy kicsit könnyíti a vàllàt nyomó terhet?

Én a Kérdezőtől szeretnék egyet kérdezni, ha lehet.

Informatikusként végeztem az ELTE-n 27 évesen (második diploma), először 24 évesen programoztam, ellenben az évfolyamunkban több olyan ember is volt, akik már tizenéves koruk óta programoznak. Ők 19 évesen sokkal jobb és tapasztaltabb programozók voltak, mint én 25-26 évesen, és azóta is rengeteget tanulnak, képzik magukat, az egyiket pár hete vette fel az Apple Kaliforniában forintba átszámítva sokmilliós fizetésért.

Sose voltam és sose leszek olyan jó programozó, mint ők, bármennyire is erőlködnek, én csak itthon Magyarországon dolgozok egy multinál bruttó 1 milliós (nettóban 660 ezer körül) havi fizetésért. Félek sose jutok el se az Applehoz, se a Facebookhoz, se a Szilícium-völgybe. Rengeteg nálam sokkal jobb programozó van, még itthon Magyarországon is.

Ezek szerint akkor értelmetlen az életem és öngyilkosnak kellene lennem, vagy inkább örülni az itthon egész jónak számító 1 milliós fizumnak és a stabil munkahelyemnek?

Kivel kellene versenyeznem? A tizenéves koruk óta programozó zsenikkel, vagy a nettó 150et kereső bolti eladóval?