Örök boldogtalanságra ítélt emberek, ti hogy bírjátok a mindennapokat? Mit tesztek, hogy elviselhetőbb legyen?

igen, láttam, hogy abban kértél segítséget. Viszont esélyed sincs. Ha el van rendelve, hogy szenvednek kell, akkor annak a mértéke is el van rendelve, úgyhogy nem lehet enyhíteni rajta.

Igaz milyen furcsán és nevetségesen hangzik ?!

Szerintem gondold át újra ezt az egészet.

Javaslom, nézz 911-es hívàsokat, dokumentumfilmet a 3. világbeli éhezőkről, interjút olyanokkal akik diktatórikus vagy háború sùjtotta országból menekültek, 1-2 állatkínzós videót, majd ezt folytasd pár végstádiumú rákos/egyéb beteg vlogjával (akik közül szívszaggató módon - már sokan elhunytak mikor te látod a képsorokat). Ők azok, akiket a te ideológiád szerint "kipécézett magának a felsőbb hatalom/ a sors kegyeltjei" és "a sorsuk előre el volt rendelve".

Hogy fizikailag megváltoztat-e az, hogy megnézed ezeket a tartalmakat? NEM. A betegségedből nem fog kigyógyítani, nem kapsz új diplomát, és nem nyersz miatta a lottón.

"De akkor miért pazarold erre az értékes idődet?"- merül fel benned a jogos kérdés.

Nos, látni fogsz olyan embereket akik hisznek a sorsban, olyanokat is akik nem, azokat is látni fogod akik a szenvedésre fizikailag képesek, de a körlöttük lévő világot és a helyzetüket csak korlátozott mértékben képesek felfogni (gyerekek&állatok), azokat, akik sikertelenek és mègsem boldogtalanok, olyanokat is, akik rövid életük legtöbb napját pokoli lelki és fizikai fájdalmak között élték le, valamint azokat is akik a legnagyobb szenvedésből és "balszerencséből" képesek voltak kivágni magukat.

Ekkor perspektívába tudod helyezni az élethelyzetedet, az ideológiádat, és megtudod mi az a dolog ami a "vesztes helyzetben" másoknak erőt ad.

De tegyük fel, hogy te ezeket nem fogod megnézni, mert a leírtak ellenère úgy gondolod felesleges.

Akkor leírom: engem 27 évesen az visz tovàbb, hogy elfogadom: a boldogság egy ÉLETHELYZETTŐL FÜGGETLEN dolog. Egy sikeres bróker is lehet boldogtalan , és egy szipus, húgyos nadrágú csövi is lehet boldog - mivel a boldogság és a boldogtalanság múló érzések, a sikert pedig az egyén az adott pillanatban lévő tàrsadalmi helyzete, az addig megtett életútja, és az akkori tàrsadalmi normák határozzák meg: emiatt egy nagyrészt változtatható dolog.

Elfogadom, hogy nincs olyan kívülálló erő, ami befolyàsolná a sikeremet és a sikertelenségemet, de lesznek pozitìv és negatív események az életemben amire én nem lehetek hatással, mert ezek az élet elkerülhetetlen "hozadékai".

Vannak szeretteim: olyanok akik élnek, olyanok akik meghaltak, olyanok akik halàláért felelősnek èrzem magam, olyanok akiknek nem az az ember voltam akit megérdemelne; és olyanok akiket segítettem a sikerben, akiknek tàmasz voltam amikor szükségük volt rám. Én az élethelyzetemhez képest önmagam legjobb vàltozata akarok lenni, hogy az legyek a szeretteim szàmára akit megérdemelnek. Rájuk gondolok mikor magànyos és gyenge vagyok, és úgy érzem bármikor megismerhetek valakit akiért küzdeni érdemes. És nem hiszek abban, hogy a hibáimat helyre hozhatom, de abban igen, hogy tanulhatok a hibáimból, és emiatt egyszer talán egy értékes ember lehetek (objektíven, az emberek többsége szerint).

"Az èletnek nevezett rémàlmot" jelentősen megkönnyíti, hogy nekem a más sikere és boldogsága nem kell. Nem akarok olyan helyre születni ahol minden az ölembe hull, mert az a környezetem érdeme, nem akarok cserélni a tiszteletre méltó kommentelővel aki a munkanélküliségből vezető lett, és nem akarok én lenni a következő lottónyertes meg a Mészáros Lőrinc, mert az nem az én életem, nem az én sikerem, nem az én választásom, és gyakran nem illik az adott èletút az én értèkrendembe. Nem akarom azt tenni a "sikerért" amit màsok tesznek érte, nekem az kell amit én tudok kihozni a saját helyzetemből és képességeimből. Így mindenem amim van az én érdemem, és tudok örülni a kis dolgoknak is, meg letaglóz amit elrontok. Ez az "élet" és nem "rémálom". Az életemet pedig nem csak a szeretteimért és a világért élem, hanem magam miatt is.

Én akkor teszek a boldogságomèrt amikor az értèkrendemnek megfelelően cselekszem, és ellenkezőjét teszem a boldogtalansàgomért.

Én helyiértékén kezelem a szorongásomat és a depressziómat, és megteszek azért mindent, hogy javítsak az egészségügyi állapotomon, a hibáimon amik akadályoznak abban, hogy hasznos legyek a világ számára, és hogy ami fizikai fájdalmat okoz nekem az már ne okozzon. Lehet, hogy ez nem sikerül, de akkor legalább tudom, hogy az én döntésem volt amikor megültem a kènyelmes semmittevésben, meg az én érdemem is volt ha sikerül rajta változtatni: a változás miatt nagyon boldog leszek, ha meg nem ment a dolog akkor meg tökmindegy, mert úgyis meghalok.

Te mit tanácsolsz nekem kérdező? Az ideológiád szerint meg kellett volna ölnöm magam mikor csúfosan elbuktam mint ember, és évekig nem volt se vègzettségem se munkám? (Munkám most van, diplomàm nincs.)

Esetleg most vègezzek magammal mert nincs meg minden amit szerettem volna és még gyakran merülök az önsajnàlatba és önvàdba? Vagy elèg csak megülnöm a langymeleg "kesergésben", fogadjam el, hogy "az élet vesztesének születtem" és kövessem veled együtt a további válaszokat?

Szerinted ne legyen válaszható az eutanázia, hanem mindenkit végezzünk ki akikkel kiszúrt az élet mert "elrendeltetett a szenvedésük"? Mert a te hited szerint ez lenne humànus. Esetleg az àltalad legértèkesebbnek ítèlt válaszból csinàlhatnánk prospektust ès osztogathatnánk, biztos nem az önhit viszi előrébb az embert, hanem valami pontokba szedett "Hogyan törődj bele a sikertelensègbe" kèzikönyv segít elviselni a fàjdalmat. Mert a szenvedès így működik....(irónia riadó). Senki ne értse félre, vannak ezzel foglalkozú témàjú könyvek, de nem azoknak való a legtöbb akiknek elèg a semmittevés, és bele akarnak törődni a helyzetûkbe.

A már említett kommentelő aki "kapott hideget-meleget" honnan tudta, hogy fog kapni meleget is, miután a barátnője elhagyta? Szerintem nem tudta és az vitte tovább, hogy változtatni akart a helyzetèn, nem pedig a "sors vezette". Ha nem akart volna tenni semmit akkor nem kommentelt volna mert vègzett volna magával vagy az egyik híd alatti kartondobozban ücsörögne.

Sőt, azok akik szerinted "a szerencse kegyeltjei" azért nem ölik meg magukat a nehéz órákban mert "a sors adott nekik elszántságot" akik meg meghalnak azoknak meg nem adott! Fú, jó nagy ***@#$ ez a sors ba**meg! És pontosan azért hiszel ebben a horoszkóp meg egyéb generalizált hülyeség helyett mert ez nagyon szépen megmagyarázza az élethelyzetedet: egy bináris dolog, fekete-fehér, amiben nincsenek változók és variánsok,sem pedig valószínűségek: valakinek az élet vagy bejön vagy nem és te a "nem" oldalon vagy, amiben próbálsz gyáván elvegetàlni, a "sorsra" hárítva a felelősség tetemes részèt. Amiért pedig mégis elviszed a balhét letudod azzal, hogy "hát ez van, változtatni már nem tudok rajta" esetleg "biztos meg volt írva előre". És ez ìgy nagyon jó, mert nem kell azt mondanod, hogy egy arrogáns, lusta idióta vagy, aki a "készbe" akar beleülni mert a sok kudarcban megkeseredett, vagy mert túl nagyok az elvárásai a jelenlegi képességeihez kèpest. Ha pedig ez a leírás nem tetszik, akkor pedig szépen lerendezed a dolgot annyival, hogy nem ismerlek és emiatt nem releváns a rólad alkotott vélemènyem. Ebben pedig igazad ban.

Épp ezért, arra kérlek, írd le nekünk milyen végzettséget választottál, milyen ambícióid vannak, melyik megyében èlsz, és milyen betegségben szenvedsz, mert nincs vesztenivalód, releváns a kérdésed szempontjából, és így tudunk tovább segíteni. Empatizàlni fogunk veled ha nagy bajban vagy, ettől pedig könnyebb lesz cipelni a rád nehezedő terhet, vagy lehet, hogy segítséged kapsz, ha a problèmád megoldható. "A nem írom le mert,.." vàlasznak pedig a vège az, hogy "mert szégyenlem/ nem akarom, hogy sajnáljanak", "mert biztos elbagatelizàljátok", illetve az, hogy "mert realizálnám hogy a sikertelensègem tényleg kőbe van vésve/nincs sors, és ezzel a gyermekded hitvilàggal vàgom magam alatt a fát, túl sokat kéne tűrnöm és szenvednem a vàltoztatàshoz".

Ha pedig úgy érzed, hogy ez a hosszú rizsa egyáltalán nem segített, akkor csak azt remèlem, később - valakinek aki veszi a fáradtsàgot, hogy elolvassa és megértse - fog.