Örök boldogtalanságra ítélt emberek, ti hogy bírjátok a mindennapokat? Mit tesztek, hogy elviselhetőbb legyen?
Sajnos számomra nemrég, a 30. születésnapom alkalmából tudatosult, hogy el van rontva minden. Hogy felesleges küzdeni, nem lehet helyrehozni. A sok rossz döntés mellett (nem jó főiskolát, illetve végzettségeket választottam) annyira gyűlöl az élet, hogy esélyem sincs boldognak lenni. Nem fogok olyan életet élni, mint amit szeretnék.
Gondolom másoknak is nehéz. Ti hogy bírjátok, mit csináltok, hogy elviselhetőbb legyen ez a pokoljárás? A helyrehozás, a kijavítás nem lehetséges, de akkor mi a "megoldás"? Van megoldás, hogy legalább egy kicsit enyhítsük ezt az életnek nevezett rémálmot? Vagy bele kell nyugodni a felsőbb hatalom döntésébe és lehajtott fejjel, vesztesként tovább vegetálni?
30 F
40: jelentkezhetnék egy újabb szakra, csak éppen semmit sem érnék vele. Nyilván nem engem, egy 30+ "pályakezdőt" alkalmaznának. Valamint igenis ciki húszonévesekkel együtt tanulni, legalábbis számomra - látni, hogy mindenkinek sínen van az élete, elég demoralizáló.
Ez alapján nem vagy a sors kegyeltje, de látod, veled mégsem olyan szemét az élet, mint velem. Te kaptál hideget-meleget, míg én csak hideget, vagy épp semmit.
Kérdező:
Igazad volt mindenben. Most beszéltem a felsőbb hatalommal és elmondta, hogy tényleg kinézett téged magának és nem is hajlandó változtatni ezen. Viszont szerencséd van, mert vittem neki egy üveg jófajta körtepálinkát és megígérte, hogy le fog szállni rólad.
Úgyhogy elég a rinyálásból, nyomás élni.
Ja, és jössz egy üveg pálinkával miután rendbe kaptad magadat.
42: örülök, hogy jól szórakozol, viszont egy dolgot felejtesz el: hogy én mindkét oldalra rálátok. Ergo pontosan tudom, ti mit tennétek ez én helyzetemben - a hozzád hasonlók pl. 3-4 hónapig bírnák, mielőtt valaki megtalálná őket az erdő közepén, kötéllél a nyakukban, egy fáról lógva.
Tehát ne bagatellizáld el az élet felém irányuló gyűlöletét. Egyrészt mert fogalmad sincs, miről van szó, másrészt, mert te nem bírnád.
(És nem, még mindig nem azt mondom, hogy nekem a legrosszabb.)
43: És el is mentek a levesbe azok az éveid, amikor nem azt csináltad, amit szerettél volna. Lehet mantrázni, hogy csak a most számít, de amikor majd életed végén, a halálos ágyadon elszámolsz mindennel, azon fogsz keseregni, miért döntöttél így, vagy úgy, miért nem kezdted hamarabb? Az életet elég egyszer elszúrni, onnan meg megy minden magától.
@kérdező
Egyáltalán nem szórakozok, segíteni próbálok.
Én már nem látok rá mindkét oldalra. Volt idő, amikor a felsőbb hatalomra igen sok időt szántam. Az egy sötét korszak volt, magam sem tudom már, hogy hogyan sikerült kijönni belőle.
"Ergo pontosan tudom..."
Én teljesen másképp állok a világhoz. Én nem tudok pontosan semmit.
Azt sem, hogy más mit csinálna az én helyzetemben. Semmi sincs kőbe vésve
Ha fogalmunk nincs miről van szó akkor leírhatnád hogy megértsük.
Addig is keress rá Holzer Fanni (Mosolyka) blogjára a neten. Kétlem, hogy neked rosszabb lenne a helyzeted.
45: De, rengeteg dolog kőbe van vésve. Pl egyes emberek sorsa, sikere, sikertelensége...
46: sajnos rám esett, évekkel ezelőtt, ugye a felsőbb hatalom.
47: Olvasás-értelmezés ennyire rosszul megy?
Segítek és idézem: "És nem, még mindig nem azt mondom, hogy nekem a legrosszabb."
Ha lenne olyasmi, ami kőbe van vésve, akkor nem lenne szabad akarat. Ha neked az lenne elrendelve, hogy sz@r legyen az életed, akkor pl. én (vagy bárki más) sehogyan sem tudnék rajtad segíteni. Viszont akkor értelmetlen itt (vagy bárhol máshol) segítséget kérned.
Logikai bukfenc van a gondolkodásodban. Valahogy fel kellene oldd ezt magadban, az egyiktől meg kell szabadulj: vagy a logikádtól, vagy a felsőbb hatalmadtól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!