Hogyan tudnék megváltozni? Ez valamilyen szinten lehet
lelkibetegség?
Figyelt kérdés
15 éves vagyok és már nagyon sok megpróbáltatással,problémákkal kellett szembesülnöm. Hogy mikbe abba nem szeretnék bele menni, mert rettenetesen hosszú. Na szóval ezek miatt teljesen kikészültem lelkileg. A külvilágnak mindig azt mutatom,hogy teljesen boldog vagyok,amit mindenki el is hisz.De mikor a családtagjaim valami bántót mondanak,elég egy pici kis szó és én kiborulok(azaz az eset után a szobámba megyek és sírok,amiről ők nem tudnak). Előttük nem mutatom ezt,és szinte nincs olyan ember akinek őszintén eltudnám mondani,hogy az ilyen dolgok fájnak.Mások előtt csendben szenvedő vagyok,de ők ilyenkor is csak a boldog embert látják rajtam,mert azt mutatom. Egyedül pedig zokogok.Amikor nincs a közelemben senki,mindig valami miatt sírok. Mivel apukámmal élek (akinek felesége is van) volt amikor elmondtam nekik,hogy rosszul esik,de ők viccet csináltak belőle,és azóta fel sem említem. Hogyan tudnék erősebb lenni? Hogyan tudnám visszafojtani a sírást? Lécci segítsetek!!!
Ne fojtsd magadba, mert ki fog törni nagyon erősen! Próbálj meg beszélni velük megint, hogy tényleg bántó amit csinálnak. Igyekezz minél többet emberek között tölteni, talán eltereli a figyelmedet a porblémáidról... van olyan ember, barát, rokon, akinek ezeket elmondod? Mert ő is tudna segíteni.
2009. aug. 10. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
2/11 A kérdező kommentje:
van egy ,,barátnőm" olyan jóban nem vagyunk de csak neki mondtam el apukámékon kívűl,de nagyon nehezen beszéltem neki erről,mert nem akartam hogy lásson sírni,pedig már nagyon ki akart jönni rajtam---> és ez is fájt
2009. aug. 10. 17:49
3/11 anonim válasza:
A sírást visszafolytani nem tanácsos. Akkor fog előtörni belőled, amikor nem is számítassz rá, de nagyon. Tapasztalat. Mindenképp beszélned kéne erről az apukáddal, nem szégyen a sírás. Ha nem beszéled meg senkivel, komolyabb lelki betegséged is lehet belőle. Sok ember azért csinál viccet bizonyos dolgokból, mert nem tudja, hogy reagáljon. Szóval szerintem ez nem feltétlenül szándékos sértés akart lenni az apukád és a felesége részéről (bár nem voltam ott), de biztos szörnyű érzés volt neked. Szerintem először csak apukáddal beszélj, négy szemközt. És mondd el neki azt a bizonyos múltkori esetet, és hogy mit éreztél, mennyire rosszul esett neked. Biztos megértő lesz. Ez elindíthat köztetek egy bizalmasabb kapcsolatot, és ettől biztosan erősebb lennél. Mivel tudnád, hogy van, aki megért téged.
2009. aug. 10. 17:50
Hasznos számodra ez a válasz?
4/11 anonim válasza:
Úgy látom, téged nagyon bánt, ha mások sírni látnak. Pedig ez nem a gyengeség jele. Néha muszály kiadni magunkból a feszültséget, és ennek a sírás az egyik módja. Ne szégyelld ez előtt a bizonyos "barátnő" előtt se.
2009. aug. 10. 17:53
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 A kérdező kommentje:
A baj apukámmal az,hogy nem igazán ér rá velem foglalkozni. Mindenből viccet csinál velem kapcsolatban,mert azt hiszi hogy másnapra elfelejtem a dolgot.Úgy kezel mint egy 5 évest és elég rossz a kapcsolatunk,pedig nagyon szeretem.Azért majd megpróbálok beszélni vele,de szerintem sajnos nem sok mindenre megyek vele :(
2009. aug. 10. 17:56
6/11 A kérdező kommentje:
egy ideig én is úgy gondoltam,hogy nem a gyengeség jele,de mostanság már egyáltalán nem sírok más előtt
2009. aug. 10. 17:58
7/11 anonim válasza:
Kb ezeket a dolgokat kéne elmondanod apukádnak, amit ide írtál. Hogy nem szereted, hogy mindenből viccet csinál...stb. Ha komolyan elbeszélgetnél vele, és elmondanád a sérelmeidet, szerintem megváltozna.
2009. aug. 10. 18:02
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 A kérdező kommentje:
félek,hogy megbántanám
2009. aug. 10. 18:17
9/11 A kérdező kommentje:
Beszéltem apukámmal és a feleségével is....azt hiszem még rosszabb lett! Apukámmal semmi változás, a felesége még tett rá 1 lapátot mert azt mondta,hogy gyenge vagyok mert sírok. Apukám pedig erre azt mondta hogy érzelmileg egy nulla vagyok. Nem tudom,hogy tellhet el ezek után úgy napom hogy nem sírok. :(:(:(
2009. aug. 11. 14:40
10/11 anonim válasza:
Hát, nem tudom milyen ember lehet az apukád, ha ilyesmit mond neked. A feleségét meg inkább nem minősítem, mert "finom vagyok és nőies", pedig tudnám. Ha tudtam volna, hogy ilyen emberek, biztos nem tanácsolok én is ilyesmit (hogy beszélj velük). Ne haragudj. Ezek szerint az ő viselkedésük nagyban közre játszik abban, hogy kikészültél. Inkább keress egy barátot, járj társaságba (addig se leszel otthon velük) és a figyelmed is elterelik kicsit a gondjaidról. Ha az apád meg így viselkedik, inkább ne is foglalkozz vele. A feleségével meg pláne ne, mert ha jól értelmezem, ő nem az anyukád. Továbbra is azt mondom, hogy a sírást nem túl jó visszafolytani és szerintem nem a gyengeség jele. Inkább a feszültségoldás egyik formája. És tudod, van egy mondás "ami nem pusztít el, attól csak erősebb leszel". Nos, szerintem van benne némi igazság. Ha jelenleg nem így érzed, akkor is biztos vagyok benne, hogy túljutsz ezen a krízisen, és erősebb leszel. Szóval a lényeg, hogy mindig talpra lehet állni és szerintem te is talpra fogsz. Ehhez sok kitartást és sikert kívánok Neked!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!