Hogyan tudnék megváltozni? Mitől lehetnék bátrabb?
Mindig is irigy voltam azokra az emerekre,akik lazán veszik az életet és nem paráznak mindenen, mint én. Szeretnék megváltozni. Attól félek, kimaradok mindenből és egyszer csak ott találom magam a halálos ágyamon, és azon kesergek, hogy a saját gyávaságom miatt sehová nem jutottam el és nem vittem semmire. Nem tudom, mások hogyan csinálják. Pl. ha vki ideadna a kezembe egy repülőjegyet, hogy mehetek külföldre, visszaadnám, hogy én félek a repüléstől(még nem repültem) és különben is, hogyan boldogulnék én ott stb. Mindenen izgulok, régen még akkor is izgultam,mikor boltba kellett menni, féltem,de hogy mitől azt nem tudom megmondani. Totál hülyének érzem magam..Félek hivatalos ügyeket intézni, mert attól tartok vmi olyat kérdeznek amire nem tudok válaszolni és az meg milyen égő, persze bemegyek és elintézem, legközelebb pedig nem parázok annyit..Rettegek az orvosnál,ott mindig gyomoridegem van..Vizsga előtt teljesen kikészülök, alig bírok enni..Ha valakivel beszélni kell akkor is gyomoridegem van előtte pl.ha telefonálni kell vkinek akivel eddig nem beszéltem, akkor előtte időt adok magamnak hogy összeszedjem a gondolataimat és előre lejátszom magamban h mit fogok mondani stb. Szerintem másnak nincs ilyen gondja. Ők hogyan csinálják? Tudom, mindenki fél, csak sok emberen nem látszik, de én még náluk is többet parázok mindenen.:(:(
Azt mondják az ilyen emberre mint én, hogy nem is él...és igaz. De én élni akarok!! 23/L
válasza:Én is hasonlóan voltam tizenéves koromban. A megoldás az, amit te is gyakorolsz már: elsőre nagyon nehéz normálisnak kiadva magad ügyet intézni a hivatalban, másodjára már könnyebb, mert tapasztalatod van és bátrabb vagy. Ezt kell sokszor ismételni.
Mindig egy kis lépéssel merj többet vállalni. Én is ezt csinálom.
Kezdetben add ki magad úgy, mint aki egy kis segítségre szorul. Ezt szeretik az emberek, és szívesen segítenek. Légy kedves, de HATÁROZOTT. Azzal az alapállással légy, hogy "én egy értelmes, normális ember vagyok, aki kora miatt, vagy mert még sose csinált ilyesmit, nem tudhat sok mindent erről vagy arról". Vedd észre az agyad mélyén lévő hamis gondolatot: "Ha kiderül, hogy én ezt az alap dolgot nem tudom, biztos hülyének néznek." "Én egy nem túl értékes ember vagyok, mert én még ezt nem tudom." "Ezt mindenki más már tudja."
Én már simán fel merem vállalni pl. egy hivatalban, vagy bankban, hogy "Legyen szíves röviden segíteni nekem. Ezt vagy azt szeretném, de fogalmam sincs, hogy kell ezt intézni. Mi a teendőm?" Határozott hang, mosoly, magabiztosság. És a legtermészetesebb módon segítenek.
Néha előfordul, hogy hülyének érzem magam én is egy kicsit, de nem mutatom. Mit számít az, ha most ez az ember tényleg egy kicsit hülyének néz (esetek kis százalékában)? Én gazdagodtam egy tapasztalattal, legközelebb ezzel is könnyebb lesz, és nem vagyok attól hülyébb, ha ő annak is néz.
Ez a félelem dolog nemtől és végzettségtől független. Én diplomás, elismert szakember vagyok, mégis ismerős az általad leírt jelenség. Egy soha nem csinált nagyobb feladat előtt nekem is gyomoridegem van, meg rosszul alszom. Fontos még, hogy ne engedjük a képzeletünket az esetleges kudarcot elképzelni. Az agy úgy van felépítve, hogy ez gátolja a siker elérésében.
Szurkolok neked, és ha kis lépésekben is, de folyton előre. Meglesz az eredmény.
Úgyhogy kitartást, nem vagy egyedül.
válasza:Szia!
Tudom neked ajánlani a Made című sorozatot, ami az MTV-n megy. Igaz, hogy ez a műsor pontos célkitűzéssel foglalkozik, (gondolom ismered ezt a műsort, de ha nem: az mtv.co.hu oldalon online is megnézheted a részeket). Viszont! A szereplők az esetek többségében szenvednek egyfajta antiszociális viselkedéssel, amin az edzőik különféle feladatokkal próbálnak javítani.
A Te esetedben ajánlom, hogy vegyél részt olyan szabadidős programokban, amelyekben sok ember vesz részt. P: egy utcai futóverseny. Beszélgess velük, kerülj egy hullámhosszra velük! Sportolj valamit, tarts kisállatot (ha a körülmények engedik) és ismerkedj! Nincs mitől félned, hisz a legjobb esetben új barátokat szerzel, a legrosszabb esetben ismerősöket :)
Viszont azt nem értem, hogy pontosan mitől félsz? Az emberektől? A nagy tömegtől? Vagy a szituációtól?
Figyelj, az élet általában csak olyan szituációt produkál, amire a legtöbbünk nincs felkészülve, DE! jól kezelik. Ez tanulható, tapasztalat szerzéssel, és persze ismerkedéssel.
Ha esetleg lenne kedved erről beszélgetni, írj! :)
Remélem valamennyit tudtam segíteni.
(16/L)
válasza: válasza: válasza:Amúgy én is így voltam ezzel egy ideig. Sőt, előfordul hogy még ma is. De egy sokkal jobb közösségbe kerültem (új suli) és minden megváltozott (pozitív irányba). Végre el tudom magamról mondani, hogy nem féltem magam :) Viszont engem ami idegesít, az a közösség pár tagja, mentalitása (na majd erről kiírok egy új kérdést :) )
Nekem pl. az új közösség sokat segített, lehet h nálad is ez lenne a jó. De mint ahogy az első válaszoló is mondta, a tapasztalatszerzés is fontos!
Sok szerencsét és csak ügyesen! ;)
(2. válaszoló voltam :D)
Huhh, nagyon köszönöm a válaszokat, tényleg! Azt írtam, hogy tulajdonképpen nem tudom megfogalmazni azt, hogy mitől félek(mert sokszor olyan helyzetekben félek, mikor erre tényleg semmi szükség pl. amikor sulival mentünk orvosi vizsgálatra..az maga volt a pokol, tudtam, semmi rossz nem fog történni, mert ilyenkor szemvizsgálat, testsúlymérés stb van, mégis mikor a vérnyomásom mérték, elég sokat mutatott, mert felzaklatott a gondolat, hogy orvoshoz megyek-pedig nincs rossz élményem velük kapcsolatban).
Talán azt az érzést nem akarom átélni, hogy ott ülök valakivel szemben,(vagy állok, vagy telefonálok stb) és már megint csak izzadok, a gyomrom liftezik, nem tudom mit kell mondani, nem tudom mi lesz a következő kérdése, hogyan viselkedjek...
Ez az egész kiskorom óta tart és hiába vagyok 23, még mindig megvannak ezek az érzések..
válasza:A válaszod alapján azt gondolom, hogy nagyon sokat foglalkozol ezzel a problémával. Sokszor feleslegesen idegesíted fel magad apróságokon. Ezen változtatnod kell, hisz az életben sokkal nagyobb problémákkal is szembesül az ember, és azok felett is át kell siklani.
Az egyetem/főiskola is nagyon stresszes, nem kell még emellé idegesítened magad :) Hidd el, felesleges. Amint megtapasztalsz valamit, jön a következő.
És tudod: ,,ami nem öl meg, az csak erősít."
:)
2. válaszoló voltam :)
Igen,tényleg sokat foglalkozom vele, főleg, mióta vége lett a fősulinak és otthon ülök mint munkanélküli.
Sokszor megnézek más embereket, egy ismerősöm pl. külföldön volt sokat, tanult, dolgozott, rengeteg ismerőse,barátja van, sikeres. Nem tudom,hogy csinálja..de jó neki.
Nekem nemsokára nyelvvizsgám lesz. Már előre látom, előző nap nem tudok aludni, reggel nem tudok enni, jön a szokásos gyomorideg, aztán ebben a furcsa állapotban beesek a vizsgára(fősulin rengeteg vizsgám volt, soha nem bírtam megszokni), vhogy túlélem, délutánra iszonyú fáradt leszek..Más meg eljön úgy, hogy semmi baja, magabiztosan vizsgázik és sikerül neki...
Szerintem az ilyen gyáva emberek mint én, soha nem lesznek sikeresek, mert mindig jön valaki, aki náluk jobban helyt tud állni, mert talpraesett. Ezért szeretnék megváltozni, szerintem megvannak a képességeim, csak kihasználni nem tudom :(
válasza:Ez hülyeség h jön vki aki talpraesettebb és bátrabb!
Te ugyanolyan talpraesett és bátor vagy, csak idegesíted magad, feleslegesen. Ha nem sikerül a nyelvvizsga, naés?! lesz másik, ami jobban sikerül :) Fogj fel mindent úgy, hogy mindig van egy másik lehetőséged rá! Nekem általában ez bejön :) Mást nem nagyon tudok mondani, önmérséklet és önbizalom kérdése. Gondolom, neked az utóbbiból kevesebb van, ami nem jó de lehet rajta javítani.
Sok szerencsét és ügyes legyél a nyelvvizsgán :)
(2. válaszoló :) )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!