Depresszió, pánikzavar, generalizált szorongás tünetei?

Nem is úgy gondoltam, hogy rajtam nevetsz, értem én hogy gondoltad. Igazából ez lenne a jó hozzáállás, ha el tudnám fogadni és nevetni magamon, de mikor jön ez a hülye ájulás érzés, agyzsibbadás és minden amit Te is leírtál, hát akkor elakad minden tudomány. Még beszélni se bírok, és nem tudom kontrollálni ezt az egészet. Hiába mondom, hogy ezt csak képzelem, nem valóság, nem vagyok beteg, ha egyszer nagyon is valóságosan szarul vagyok. Igazából ez lehet, hogy már hipohondria? Nem is tudom hol lehet határt húzni, a sok hülye pszichés gond között. Szerintem nem is nagyon van, talán mind egy tőről fakad. Én most szedek gyógyszert, ami depire is jó ( amúgy epilepszia gyógyszer), de nem tudom beválik e, mert én szorongok is, főleg magamtól, és pánikolok is, mert rettegek, hogy soha nem lesz vége ennek.. Szóval Lamolepet szedek. Nem tudom jó lesz- e, de antidepit nem merek. Frontint én is csak éjszaka, nem mintha használna. Szóval köszi, hogy leírtad a tüneteidet, ezek szerint nem vagyok egyedül. Akkor kitartást nekünk!

Hát sok stressz volt már az életemben, és van is mindig, de akkor jött ki, amikor már nem kellett volna stresszelnem. A szédülés a legrosszabb, és, hogy a vérnyomásom sokszor nagyon alacsony. Na és a remegés. Ma is az egész testem remeg, és szédülök, pedig nem érzem magam idegesnek.Ez lehetséges? Csak úgy remegni, szédülni? Ilyenkor gondolom, hogy valami súlyosabb....

Nekem a férjem lett nagyon beteg, kórház, és rettegés. Ő is jobban lett és akkor jött ki rajtam. Ahogy hazaért a kórházból egy akkora fáradtság tört rám, azt hittem meghalok. Aztán egyre fáradtabb lettem, aztán már folyamatosan fájt a fejem, félre vert a szívem, végül a sok rosszulléttől többször bepánikoltam a munkahelyemen. Egyszercsak azt mondtam nem bírom tovább és most itthon vagyok. De munkába kellene állnom, csakhogy nem javult a helyzet, mert egyre jobban belegabalyodok a hipohondriámba. És rettegek, hogy megint rosszul leszek. És hát ez már nem a férjemről szól, mert ő tökre jól van, hanem az én hülyeségemről, és fel nem fogom miért teszem ezt magammal. Olyan egyszerűnek tűnik azt mondani: "hát ne tedd!", de egyszerűen nem megy! Ezért elkezdtem szervi okok után kutatni, és persze aki keres az talál (köszi internet), mert nem akarom elhinni, hogy ennyire hülye vagyok. Pedig csak az lesz a vége, hogy pszichés a dolog. Talán el kellene fogadnom. De akkor Te biztos megérted ezt. Ha van valami tuti módszered a negatív gondolatok kiűzésére, szívesen fogadom...

Biztos igazad van. De mégis… . lehet, hogy az ember a nap 24 órájában rosszul van, és ezt mégis csak az agya teszi vele? Egyszerűen hihetetlen. Már nem kell olyan szitu, hogy emberek közé menni, vagy felidegesítsen valami, enélkül is állandóan úgy érzem haldoklom. Gyengeség, alacsony vérnyomás, nem bírnak el a lábaim, remegek, nem tudok se fizikailag, se szellemileg normálisan működni. Egész nap! De tényleg. Még a gyerekeimhez se bírok normálisan szólni. Ez komolyan lehet??? Nektek is egész nap tart, nem csak alkalomszerűen?