Milyen érzés egykének lenni?

Fiatalabb koromban még hiányoltam egy idősebb fiú tesót, de ez azért elég nehezen kivitelezhető lett volna.. :D

Most már inkább örülök, nincs kihez alkalmazkodni.

Gyerekként nem hiányzott, pont, hogy előnyeit láttam, sokkal jobban el tudtam foglalni magam egyedül, mint azok az ismerős/rokon gyerekek, akik körül általában volt valaki, hogy lefoglalja.

Felnőtt fejjel sokkal jobban hiányzik ez a fajta szoros kapcsolat, amit semmilyen barátság nem pótol.

Gyerekkoromban csak az elonyeit elveztem, foleg hogy nem kell senkihez alkalmazkodnom otthon, en vagyok a szuleim vilaga kozepe.

Most viszont kezd visszanalbi a fagyi, mert egyedul ket idos szulovel nehezen boldogul az ember.

Gyerekként teljesen természetes volt, nekem mindig is az volt fura, akinek voltak testvérei. Pl. volt egy barátnőm, akik hárman voltak testvérek és akárhányszor náluk voltam, állandóan veszekedtek, verekedtek. Most is jóba vagyok a lánnyal és nem tartják a kapcsolatot, csak ünnepeken találkoznak, mikor összegyűlik a család.

17 éves koromban született egy féltestvérem, de a nagy korkülönbség miatt igazából olyan, mintha nem lenne testvérem, mivel a gyerekkoromat egyedül töltöttem.

Most így felnőtt fejjel nekem nem hiányzik, pedig elméletben tök szép dolog, ha van egy testvéred, akivel jóba vagy és számíthattok egymásra. Gyakorlatban azt látom viszont, hogy sokan már gyerekkorukban sem jönnek ki jól, de felnőttkorukra teljesen eltávolodnak egymástól, ilyen kapcsolat meg nem hiányzik, vannak nagyon jó barátaim, az ilyen testvéri kapcsolatnál az sokkal többet ér.

Én még mindig hiányolom, de nyilván nem ez jár egész nap a fejemben, hogy brühühühü egyke vagyok, úgyhogy semmi extra érzés.

Ezzel az erővel milyen érzés az, ha valakinek testvére van?