Hogyan lehet ezt a helyzetet békésen kezelni?

6-oska te nem.tudsz olvsni csak egy sort:

"Mar reg szajon vagtam volna a hugom es leuvoltom a fejet.

De felreteve a szarkazmust."

Egyenlo felreteve a szarkazmust es leirtam miket lehetne tenni, mi lehet a hatterben.

Ez a kamasz feltekeny. Jelenleg kamaszokat nevelek. Velem elnek. A kamsz rokonaim ugyanigy reagaltak az ő idejukben az uj picibaba erkezesere. Anyukajuk az elso durva beszolasnal leallitotta oket. Nehogy mar a nyul vigye a vadaszpuskat. Ez a csalad egy kenyszerhelyzetben van. 16 evesen nagyon onzoek az emberek, de ettol még nem kell rahagyni a duhongest, panaszkodast stb. Persze tovabb fog panaszkodni, de nem.mindegy milyen stilusban es miert teszi. Csak ugy altlanossagban ne tegye es h ezt mst rahagyjak csak azt tanulja meg, hogy ezt szabad es mindenki elturi.

En a kerdezo helyeben eddig se turtem volna.

Bekesen cyak beszelgetessel, kulturalt vitaval lehet elorebb jutni, de egy kamasszal nem.igazan lehet "bekesen vitatkozni" (ajtocsapkodas, durca, ket nig nem szolok hozzad sokkal tipikusabb, de melyben dolgozik az elmondott informacio es eszervek, aztan majd egyszer hatnak is :-)).

Szoval kerekszepen erto olvasast es a cinizmus, szarkazmus, ironia szavak ismeretet.

A húgoddal azt tisztázd, hogy ugyanúgy gyereke vagy a szüleiteknek, mint ő. Semmivel sincs kevesebb jogod ott lenni, mint neki.

Ő miért nem költözik el? Ja, hát mert nincs miből és nincs hova. Nos, te is pont ebben a cipőben vagy.

Ezt a helyzetet màr rég le kellett volna rendezni a szüleiteknek.

Drukkolok, hogy minél előbb lábra állj és el tudj költözni! Utána kétszer gondold meg, hogy mennyire szoros kapcsolatot akarsz àpolni a húgoddal. Nem ad felmentést minden alól, hogy 16 éves.

Egyikőtök pártján sem állok a sztoriban. Ezt előre leszögezném.

De érthető ha zavarja a kialakult helyzet. Saját példám(fele ennyire sem komoly de zavaró): nagy házban laktunk, a bátyám és az én szobám közt volt egy fél emelet meg egy lépcsőház. És még csukott ajtóknál is hallottam ahogy a barátnője vihogott. Miközben én érettségire készültem. Pedig az egy felnőtt (legalábbis nagykorú) lány volt már (21).

Szóval a külön szoba önmagában még nem garancia arra hogy ő akkor nem hall semmit.

Másrészt akár észre akarod venni akár nem a húhod is még gyerek. Kamasz de gyerek. Pont abban a korban van amikor baromira érzékeny mindenre és érthető ha nem hiányzik az életébe a sírás és egyebek. Az ő élete is felborult teljesen.

Az az egy óra meg semmire nem elég. A középiskolai anyagokat ismerve és visszagondolva én anno sokszor órákat, éjszakába nyúlóan tanultam. Egy óra alatt nem sok mindenre jutott idő.

Ülj le vele beszélgetni higy beked ez és ez rosszul esik,lehetne figyelmesebb és próbáljatok kompromisszumra jutni. Két testvér vagytok ezt ne felejtsd el.

Az én gyerekem egyáltalán nem (volt) sírós, mondjuk hasonló gondol sincs, mint kérdezőnek.

Döbbenetes, némelyek milyen kegyetlenek. A kérdező bajban van, nem úgy, mint itt tökéletesék, akikkel soha ilyesmi nem történik, de próbálják felfogni, hogy pont ezért nem is érthetik meg a szitut.

A húgodat valóban helyre kellene tenni, igaza volt annak, aki szerint ugyanúgy tagja vagy a családnak, mint a tesód. Akivel akármikor történhet olyasmi, amiért éppúgy a családja segítségére lesz szüksége mint neked.

Csak a szülőket sajnálom. Végre egy gyerekről kell gondoskodniuk, erre hazacuccolsz az unokával, és viszed magaddal a feszültséget is.

Békésen? Alkalmazkodj, ülj le a tesóddal beszélni, és ne idegesítsétek már a szülőket, mert nem jöttök ki egymással.

Azért, mert Te elcseszted az életed, nem kell a többiekét is.

Húgod kegyetlen? Na ne máááá.

Nem kell játszani a mártír szülőt, és főleg nem a más kárára.