Hogy vegyem rá a testvéremet, hogy kezdjen valamit az életével, vagy legalább visszamenjen az egyetemre?

Én hasonló cipőben jártam mint a húgod, mármint másfél évig jártam egyetemre, de különféle kudarcok és személyes okok miatt otthagytam.Nem is ment igazán, ráadásul csak pótfelvételivel lettem oda felvéve főleg a szüleim nyomásának hatására jelentkeztem arra a szakra.

Apám azt mondta, hogy ok, de el kell mennem dolgozbi és egy évem van arra, hogy eldöntsem mit akarok, dolgozni tovább, vagy elmenni egyetemre.

Nem rúgtak ki a házból, de nem kaptam semmilyen külön pénzt, mindent magamnak kell keresnem. És az is az elvárásuk lett, hogy a házimunkákban nagyobb részt vegyek ki.

Ez tavaly a tavaszi félév végén történt, most éppen jelentkeztem egyetemre olyan helyre amit 100%-ig én akarok.

És abban is hasznos volt, hogy megismertem magam, helyrehoztam a személyes gondjaimat és szerintem az életről is sokat tanultam.

Igazából szerintem nem az a feladatot, hogy a végletekig támogast és megagadályozd, hogy elessen, hanem amikor elesett, akkor legyél ott mellette és segíts neki magától felállni.

Szerintem csodálatra méltó, ahogy a húgoddal törődsz. :)

Segíts neki kidolgozni egy tervet, hogy mit fog csinálni csak a következő egy évben. Hogy hol fog munkát keresni, vagy esetleg elmehet önkéntes munkára vagy au-pairnek külföldre, ott mindenét fizetik, de cserébe dolgozni kell és teljesíteni a szerződésben foglaltakat.

Szerintem ha most visszamegy az egyetemre úgy, hogy nem is érdekli a szak, vagy elkezd egy másikat, csak, hogy csináljon valamit, akkor sosem fogja megtudni, mit is szeretne igazán, inkább ki kellene próbálnia valami újat, lehetőleg távol a welnessezgetős barinőktől meg a kitertós pasiktól, hogy új embereket, új nézőpontokat ismerjen meg, meg egy kicsit egyedül legyen a gondolataival.

Engem érdekel, hogy változott-e azóta a helyzet, ha gondolod írhatsz privátban is. Sajnos azt látom, hogy amíg belső motiváció nincs addig nem tudsz mit tenni..

27N