Hogy vegyem rá a testvéremet, hogy kezdjen valamit az életével, vagy legalább visszamenjen az egyetemre?
Közölte, hogy otthagyja az egyetmet és segítsek abban, hogy ezt elmondja anyáéknak... Viszont a gond az, hogy ez a második szak, ahonnan eljön. Az elsővel az volt a gond, hogy túl kemény volt, a mostanival meg az, hogy ez mégsem érdekli.
Kérdeztem, hogy akkor mi lesz, mit fog csinálni. A válasz a "nem tudom" volt... Meg hogy ő nem is akar tanulni, élvezni szeretné az életet, amíg fiatal és hogy nem akar iskolába járni. Viszont az igényei az egekben vannak, hetente vásárol magának, wellnessezni megy a barátnőivel, vagy kitalálja, hogy új bútorokat akar, ilyen-olyan holmikat rendel, stb.
A szüleink pedig a világ legtürelmesebb emberei, mindent megadnak nekünk, de ők sem hülyék... Egyszer pedig elegük lesz abból, hogy a húgom semmit nem csinál a szépítkezésen, edzésen és bulizáson kívül.
Én próbálok neki segíteni, hogy pl. legyen kozmetikus, vagy sminkes, mert nagyon szeret sminkelni, rengeteget törődik a bőrével is. De hogy az nem jó, mert ő biztosan nem fog mások arcához hozzányúlni és körbeugrálni idegeneket. Mindig van valami, ami leköti ideig-óráig, de utána megunja. Azt hittem, hogy ez csak a hobbijaira igaz, de úgy látszik, hogy a továbbtanulásra is...
Most tavasszal lesz 20 éves.
Én hasonló cipőben jártam mint a húgod, mármint másfél évig jártam egyetemre, de különféle kudarcok és személyes okok miatt otthagytam.Nem is ment igazán, ráadásul csak pótfelvételivel lettem oda felvéve főleg a szüleim nyomásának hatására jelentkeztem arra a szakra.
Apám azt mondta, hogy ok, de el kell mennem dolgozbi és egy évem van arra, hogy eldöntsem mit akarok, dolgozni tovább, vagy elmenni egyetemre.
Nem rúgtak ki a házból, de nem kaptam semmilyen külön pénzt, mindent magamnak kell keresnem. És az is az elvárásuk lett, hogy a házimunkákban nagyobb részt vegyek ki.
Ez tavaly a tavaszi félév végén történt, most éppen jelentkeztem egyetemre olyan helyre amit 100%-ig én akarok.
És abban is hasznos volt, hogy megismertem magam, helyrehoztam a személyes gondjaimat és szerintem az életről is sokat tanultam.
Igazából szerintem nem az a feladatot, hogy a végletekig támogast és megagadályozd, hogy elessen, hanem amikor elesett, akkor legyél ott mellette és segíts neki magától felállni.
Szerintem csodálatra méltó, ahogy a húgoddal törődsz. :)
válasza: válasza:Segíts neki kidolgozni egy tervet, hogy mit fog csinálni csak a következő egy évben. Hogy hol fog munkát keresni, vagy esetleg elmehet önkéntes munkára vagy au-pairnek külföldre, ott mindenét fizetik, de cserébe dolgozni kell és teljesíteni a szerződésben foglaltakat.
Szerintem ha most visszamegy az egyetemre úgy, hogy nem is érdekli a szak, vagy elkezd egy másikat, csak, hogy csináljon valamit, akkor sosem fogja megtudni, mit is szeretne igazán, inkább ki kellene próbálnia valami újat, lehetőleg távol a welnessezgetős barinőktől meg a kitertós pasiktól, hogy új embereket, új nézőpontokat ismerjen meg, meg egy kicsit egyedül legyen a gondolataival.
válasza:Engem érdekel, hogy változott-e azóta a helyzet, ha gondolod írhatsz privátban is. Sajnos azt látom, hogy amíg belső motiváció nincs addig nem tudsz mit tenni..
27N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!