Szeretem a testvéremet. Valójában ő a példaképem volt kis koromban, de féltékeny vagyok rá amikor mindig csak rá figyelnek. Szánalmas vagyok?

Sok mindenen keresztül mentem a tesómmal, nem volt túl szép gyerekkorunk, ezért erősebb lett a kapcsolatunk. De amikor elment egyetemre hogy ne legyen itthon (apám miatt) akkor már nem beszéltünk annyit és ő is megváltozott. Azóta egy hónapban beszélünk 1x. De még mindig szeretjük egymást persze. Nagyon hiányzott amikor elment ő volt az egyetlen barátom. Már azóta megszoktam H nincs itt eltelt jó pár év. De amikor újra látjuk egymást vagy elmegyünk.egyutt a rokonokhoz mindig csak vele beszélnek, foglalkoznak. Vele kedvesek , felé nyitottak. Öt mindig megdicsérik. Apám is mindig összehasonlítgat minket és állandóan megaláz engem, mert őt kiemeli. Mindig úgy érzem hogy engem senki sem szeret. Ilyenkor el is huzok hogy egyedül legyek mert rám jön a sírás. És tök gáz mert senki sem jön utánam csak néha anya. Hogy milyen hülye vagyok H féltékeny vagyok. Én is szégyellem magam olyankor, mindenki csak megalázóan néz vagy inkább szánalmasan.. de tényleg velem senki nem.foglalkozik. mindenki csak őt szereti jobban, ez nagyon fáj.