Nem tudom újra megszeretni a testvéremet, másnak hogyan sikerült megbocsájtani?

Testvéremmel mindig kivételeztek, sajnos nagyon durván elkényeztették. Huszonévesen, lassan harminc, életerős férfiként nem is volt hajlandó elmenni dolgozni, hiszen eddig mindig kikamuzta magát, úgy csinált pénzt, hogy eladta a dolgainkat, vagy rokonoktól, haveroktól kért pénzt, ami mindig kínosan derült ki. Házimunkát és ház körüli dolgokat nem végzett. Szüleim beismerték, hogy elrontották, de kitenni nem akarták, azért az tényleg kemény lépés. Én sokszor keserű szájízzel mentem haza miatta, az elmúlt öt évben kerültem is, alig beszéltem vele, mert mindig csak okkal állt velem szóba. Most pár hónapja javulni látszik a dolog, lett barátnője, elvileg most nagyon rajta van a munkakeresésen. Főleg anyám folyamatosan biztat, három hét múlva születésnapja lesz testvéremnek, vegyek neki valamit, miért nem beszélgetek vele többet, stb. Tehát mintha én lennék az egész történetben a rossz arc. A vicces dolog még az, hogy a rokonok is értetlenkednek, miért nincsen köztünk jobb kapcsolat. Pár botlását tudják, ugye tőlük is kért pénzt, de a nagyobb balhéiról nyilván nem tudnak, szüleim elhallgatják ezt.

Őszinte leszek én nem hiszek abban, hogy változni fog. Annyira mély nyomot hagytak bizonyos gaztettei, egyszerűen nem tudok rá ugyanúgy nézni. látom, mintha igyekezne valamennyire, tetetem, hogy örülök neki, ha otthon vagyok, biztatom pár szóval. De közben bennem van a félsz, hogy megint ugyanaz lesz, csak pénzt szedi fel munkakereséshez, önállósodáshoz, aztán ugyanúgy tele lesz tartozással, és munkája sem lesz.

Főleg szüleim miatt agyalok ezen, de nagyon nehéz nyitnom felé. Ti adnátok még egy esélyt, vagy szerintetek képes valaki megváltozni így?

Jó lenne, tiniként jóban voltunk, utána került rossz társaságba és a többi is jött magától. :(

Köszönöm, ha elolvastad és a válaszokat is.