Szerintetek van olyan dolog amit egy szülő soha sem tudna megbocsájtani a gyermekének?
Sokáig úgy gondoltam, hogy az én szüleim bármit megbacsájtanának nekem, hisz nagyon szeretnek.
Történt mostanában két olyam dolog is a családomban, ami elgondolkoztatott.
Az unokatestvéremről kiderült, hogy Svájcba járt ki, pénzért szexelt. A szülei mindennél jobban szerették, egyke gyerek, a szemük fénye, viszont ahogy ez kiderült egyből kidobták és hallani sem akarnak róla.A lány egész életében mindent megkapott, jó módú családja van, egyetemre jár, okos, intelligens. Úgy gondolom a szülei nem lennének rá így kiborulva, ha mondjuk rászorult volna erre. Most még haragszanak rá, de később biztos kibékülnek vele.
A másik igazából nem telejesen a családban történt, távoli rokonok, de a srác a nővérem osztálytársa volt, jól ismerjük őket. A fiú egy nap bekattant és különös kegyetlenséggel megölte a nagyszüleit, szörnyű lenne még leírni is, hogy miket tett velük.
Mindkét dolog súlyos, viszont az unokatesómnak egyszer biztos, hogy megbocsájtanak.A gyilkos fiúnak viszont soha.Ha kijön a börtönből egyáltalán senkire sem számíthat, még a saját szüleire sem.
Valahol megértem őket, de mégis csak a gyerekeik. Egy részük, ők etteték, nevelték őket.
Ha a ti gyereketek tenni ehhez hasonló dolgokat lenne bocsánat rá? El tudjátok képzelni, hogy örökre kizárjátok őt az életetekből? /Ez temészetesen elméleti kérdés, senkit sem akarok megbánatani./
AZ általad említett esetek, föleg a gyilkosság, (de mivel a lány nem szükségböl válaszotta ezt az életmódot, az ö viselkedése is) igencsak indokolja, hogy a szülök megszakítanak vele minden kapcsolatot.
Ami a gyilkost illeti - gondolj bele, valamelyik szülöjének a szüleit ölte meg, méghozzá brutális módon - és EZT nem lehet megbocsájtani.
Biztos van mindenkinek megbocsajthatatlan bun.
A fenti durva esetektol eltekintve nalam a drogozas (igen a fuvezes is!) 0 tolerancia. Nem dobnam ki, de megerezne nagyon a kovetkezmenyet. Cigi/gyakori ivast se neznem jo szemmel.
Igen a gyerekeik. És? Akkor nincs határ? Ha levágja mind a négy végtagomat s a páromét is, akkor is bocsássak meg neki? Elég durvát kellett kitalálnom, mert neked még a gyilkosság sem egyértelműen elég nyomós ok... Nekem igen. Pusztán az emberölés nem, lehetnek olyan okok, a katonák szülei sem utálják a gyermekeiket (na, nekem ez sem férne bele), sőt, akár büszkék rá... Önvédelmet megbocsátanék, illetve nem lenne mit megbocsátani, bosszút nem helyeselnék, de adott esetben megérteném - de ártatlanokat vagy kegyetlenül ölni, nem, nem lenne a gyerekem többé. El tudom képzelni, hogy egy spirituálisan fejlett lény ezt is megbocsátja, értem és egyetértek, de én nem vagyok ilyen.
A lány esete nekem sokkal szolidabb, az ő teste, az ő döntése. Annál az is jobban megrázna, ha cigizni, az nálam durva (enyhítő körülmény, ha legalább füves cigi s nem normál). Kinek milyen az értékrendje...
Meddig kell egy ember döntését a szülőre hárítani?? Attól mert a gyilkosnak voltak szülei, még nem a szülők kötelezték a gyilkosságra!
Én azt gondolom, hogy bármit is kövessen el a gyerekem, mindent meg tudnék neki bocsátani, HA tényleg őszintén, szívből megbánja és bocsánatot kér. Ennyi a feltétel. De erre nagyon kevesen képesek.
Emberölést, ember és/vagy állatkínzást, pedofíliát, molesztálást, erőszakot nem tudnék megbocsájtani.
Prostitúciót igen. Nem örülnék neki, de nem tagadnám ki.
Ugyan ez a helyzet más törvénybeütköző cselekedetekkel, pl drog, lopás, csalás. Elítélendő és káros, de nem került senki életébe vagy lelki egészségébe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!