Normális, hogy nem tudom megbocsájtani azt, hogy szigorúak voltak velem és ez a mai napig zavar? Évente hány látogatás "ideális"?

Bocsánatkérésre vágysz talán, de azt csak akkor kaphatod meg, és akkor sem biztosan, hogyha elmondod nekik, miért haragszol.

Nekik esni persze nem kell, de számíts arra is, hogy nem biztos, hogy megértenek. A saját szemszögükből ők valószínű jól csináltak mindent, és lehet, hogy majd nekik áll feljebb, ha elmondod nekik, hogy "jó volt az, amit csináltatok, csak szar volt". De ezt csak azért mondom, hogy előfordulhat ilyen reakció. Nem ismerlek titeket.

Akárhogy reagálnak, egy idő után muszáj leszel elfogadni az ő döntésüket. Most már a te kezedben van az életed, nem mutogathatsz mindig vissza.

Ha elutasítóak lesznek, akkor még kevesebbet jársz hozzájuk, de akkor tudni fogják, miért. Ha nyitottabbak lesznek, akkor lehet újra építeni a bizalmat. Tökmindegy, hogy végződik, a megbocsájtás azt jelenti, hogy elengeded ezeket a dolgokat. Ha hülyék voltak és ragaszkodnak hozzá, akkor azt is tudomásul veszed és tovább lépsz. Nem könnyű.

Mondd el nekik hogy nem szeretsz itt lenni, és hogy mert már kiskorod óta szorongsz ha itt kell lenned, és redukáld a látogatásokat 0 körüli számra. Abba meg végképp ne menj bele hogy majd ők meglátogatnak.

Ha nem akarod látni őket akkor annak végképp nincs értelme hogy odamenj rosszulérezni magad!

Érthető a haragod, de ettől még érdemes leülni és megbeszélni velük. Oké, szigorúak voltak, de a kérdés alapján szeretnek és hiányzol nekik.

Az is egy opció, hogy hagyod, hogy ezek a negatív érzések áradjanak szét benned, de szerintem rossz döntés, a harag megkeseríti az ember életét. Főleg a tiéd. Meg kell tanulni túllépni a dolgokon, meg kell tanulni elengedni őket.

Tapasztalatból beszélek, én azért léptem le 15 évesen, mert anyukám nekem jött részegen a nagykéssel. Utána szó szerint halálfélelmem volt. De már nem haragszom rá, végül is ő az anyukám, ez van, vannak dolgok, amikre nincs ráhatásunk. Inkább legyünk normális viszonyban, mint rosszban.

Beszéljetek, mondd el, mi a problémád, mit érzel, egy nyugodtabb délutánon. Lehet, hogy őket is nyomasztja ugyanez az érzés, hogy ők martak el téged maguk mellől, csak nem merik mondani.

Normális igen. Ha tényleg olyan rosszul bántak veled, olyan sok éven keresztül, természetes, hogy nem ugrasz a nyakukba hetente.

Szerintem be vannak ijedve most már, mert látják, hogy mit csináltak és félnek, hogy ahogy öregszenek egyedül maradnak, meg nem lesz aki kiszolgálja őket.

Most kapnak egy kis ízelítőt abból amit csináltak, csak nem ízlik nekik.

inkabb halat kell hogy erezz onnalo felnott lettel gondolom ellatod saajt magad es rendben az eleted ez az o nevelesuk gyumolcse.

maj egyszer ha nagy leszel rajosz es belatod jot tettek veled