Hogy vegyem rá a testvéremet, hogy kezdjen valamit az életével, vagy legalább visszamenjen az egyetemre?
Közölte, hogy otthagyja az egyetmet és segítsek abban, hogy ezt elmondja anyáéknak... Viszont a gond az, hogy ez a második szak, ahonnan eljön. Az elsővel az volt a gond, hogy túl kemény volt, a mostanival meg az, hogy ez mégsem érdekli.
Kérdeztem, hogy akkor mi lesz, mit fog csinálni. A válasz a "nem tudom" volt... Meg hogy ő nem is akar tanulni, élvezni szeretné az életet, amíg fiatal és hogy nem akar iskolába járni. Viszont az igényei az egekben vannak, hetente vásárol magának, wellnessezni megy a barátnőivel, vagy kitalálja, hogy új bútorokat akar, ilyen-olyan holmikat rendel, stb.
A szüleink pedig a világ legtürelmesebb emberei, mindent megadnak nekünk, de ők sem hülyék... Egyszer pedig elegük lesz abból, hogy a húgom semmit nem csinál a szépítkezésen, edzésen és bulizáson kívül.
Én próbálok neki segíteni, hogy pl. legyen kozmetikus, vagy sminkes, mert nagyon szeret sminkelni, rengeteget törődik a bőrével is. De hogy az nem jó, mert ő biztosan nem fog mások arcához hozzányúlni és körbeugrálni idegeneket. Mindig van valami, ami leköti ideig-óráig, de utána megunja. Azt hittem, hogy ez csak a hobbijaira igaz, de úgy látszik, hogy a továbbtanulásra is...
Most tavasszal lesz 20 éves.
válasza: válasza:Én nem haragszom rá egyáltalán, hiszen mi úgy nőttünk fel, hogy természetes volt, hogy a szüleink, családunk támogat. Nekem sem kellett dolgozni a gimi, egyetem alatt, meg sosem kellett aggódnom a pénz miatt... Csak amíg én tanultam és arra törekedtem, hogy idővel elszakadhassak a szüleimtől, addig ő úgy van vele, hogy felesleges bármit is tanulnia, dolgoznia, mert apuék úgyis finanszírozzák a dolgait.
Nemrég szakított a barátjával, amíg együtt voltak, a srác is vitte mindenhova, vett neki ezt-azt (és nem szimpla ajándékokat, hogy ékszert, vagy táskát, hanem új tv-t is, a teraszra teljesen új bútorokat neki).
Tényleg nem a féltékenység beszél belőlem, mert én lediplomáztam, hamarosan megszületik a második közös babánk a férjemmel és szerencsére nincsenek anyagi problémáink sem. Csak aggódom érte, mert ha egyszer megunják ezt anyáék, akkor elég nehéz lesz bármit is lépnie...
válasza: válasza: válasza:Menjen el dolgozni gyárba például, lehet hogy az elején akármennyire is pocsék munka lesz picit fogja élvezni, lelkes lesz, de egy idő után majd ráébred arra jobb esetben 1 éven belül hogy jobban jár ha inkább tanul, főleg ha még ennyire fiatal és még könnyebben kapna szüleitektől segítséget, mert így még nem késő.
Az idióta bátyám így járt csak ő idősebb volt, és kénytelen volt munka mellett elmenni levelezőre amivel sokáig szívott idő hiány, meg kimerültség miatt hogy nagy nehezen lediplomázhasson. És kénytelen volt egyedül így munka mellett, mert akkor a szüleink is elég pocsékul álltak, lényegében én segítettem őket a diákmunkás fizum 90%-ból. Bár ti tudjátok, pontosabban a tesód tudja mit akar, de ha jót akarsz neki, akkor beszélj vele erről. Lehet hogy most belefáradt a tanulásba, és inkább picit dolgozgatna amivel agyban pihen szinte, bár munkafüggő. De azt ne engedd hogy otthon legyen heteket, hónapokat és a nagy semmit csinálja, mert azzal csak elfog lustulni, de kegyetlenül. Arra mindenképp beszéld rá hogy valamit csináljon.
válasza:Könnyű élet?
Mitől? Mert folyamatosan aggódik, hogy mikor mondják azt apuék, hogy elég? Mondta, hogy ezért fordult hozzám, mert ha látják rajtam, hogy én támogatom a húgomat a döntésében, talán nem fognak kiakadni rá annyira és nem vonják meg az összes támogatást tőle. Mert már ő is érzi, hogy kezd sok lenni az, amit művel.
A gyerekemet pedig egy percig sem éreztem soha tehernek... Teljes az életünk így is, szerencsére nem a négy fal között kell élnünk. A babát is nagyon várjuk már, aktív az életem így, a terhesség vége felé is.
De a céljaim nagyobb részét már megvalósítottam a fiunk születése előtt. Tanultam külföldön, beutaztam a világot, nyelvvizsgákat és diplomát szereztem. Buliztam, fesztiválokra jártam (na jó, ez nem múlt idő, a legutóbbi Szigeten ott voltunk, meg 1-1 barátokkal közös vacsorára, összeülésre bármikor vevő vagyok). Nem ért véget az életünk attól, mert családunk lett. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármi bezárult volna előttem, mert anyuka lettem. Sőt, inkább rengeteg mindenhez máshogy állok hozzá, sokat fejlődtem én is azóta, hogy megszületett a kisfiunk.
válasza: válasza:Sajnos senkinek vagy csak nagyon keveseknek van rendes jövőképe, életcélja.
Nem tudom nézed-e a Fal nevű műsort, ott is bemennek a fiatal párok, X összegnél különféle elképzeléseik vannak de főleg a nőknek(utazás, meg más felesleges dolgok)
Én az ilyen embereket butáknak tartom, mivel a társadalom nagyobb része havi bérért dolgozik, így nem is tudom hogy miért kell elsők között lennie a költekezéseknek, meg a nagy világias életnek.
Szüleid is hibáznak amiért állják ezeket eszetlenül, mintha fán teremne a lóvé. Én becsuknám a házba azt a 20 éves gyereket, és a kapuig mehetne ki a barátnőkkel beszélgetni, leültetném hogy vagy elmegy akár szalagmunkára is 6 nap 8 órában, vagy mondjuk 12 órázni két napot, vagy folytatja a sulit, ellenkező esetben semmilyen pénzt nem fog látni, kaját kapna azért.
Az ilyen nagymenők egy kis dorgálás után rájönnek a dolgok igazára.
Én 16 éves korom óta dolgozok, igaz suliban buktam is félévkor meg év végén is, a munka miatt, de nekem nem volt nyáron fesztiválozás meg nyári szünet, ha kellett 30-35fokban csákányoztam egy gazdag g**i építkezésén feketén, mert kellett a pénz, volt belőle cirkusz itthon de nem érdekelt mert a szülőknek is elég volt a számlákat rendezni, és inkább azt a pénzt amit rám költöttek volna, én magam szedtem össze, cserébe nem kellett számolgatni meg vettem ami kellett, robogó, tv, számítógép, más hülye meg ezek árát elnyaralta 2 hét alatt.
Haragszom az olyan gyerekekre akik követelőznek, igényeik vannak de a munka világát közelről sem ismerik, húzzanak dolgozni az ilyenek.
Nőként pedig még gusztustalanabb ez a hozzá"nem"állás, mert ezekből lesz a kitartott.
25F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!