Túl gonosz beszólás volt? Mit csináljak, hogy a nővérem észrevegye magát?

Van már egy diplomám, szeptemberben kezdtem el egy másik szakot. Itt 5 éves a képzést, plusz 3 év kell a szakvizsgához. Kérdezett az egyetemről a nővérem és mondta, hogy hát igen, baba mellett ez még nehezebb is lesz. Nem értettem, hogy hogy jött a tanulmányaimhoz a gyerek, és mondta, hogy hát mivel már "benne vagyok a korban", 2-3 éven belül csak jönnek az utódok...

Most májusban leszek 22 éves, nem érzem magam öregnek egyáltalán. Igaz, hogy a barátommal már másfél éve együtt élünk, de jelenleg nem tervezünk még sem esküvőt, sem gyerekeket. Főleg, hogy én még nem dolgoztam soha, tanulok is.

Mondtam, hogy hát mi még a baba-témával 7-8 éves biztosan várunk, erre az volt a válasz, hogy majd mennyire ciki lesz menni a gyerek szülői értekezleteire a sok fiatal anyuka közé, engem meg majd a nagymamának néznek... Itt már kezdett elegem lenni, mert még előtte is ragozta, hogy milyen rossz már azoknak, akiknek úgy telik el a fiatal koruk, hogy csak szórakoznak és buliznak, semmi felelősséget nem kell mutatniuk.

Ezért azt válaszoltam, hogy szerintem az sokkal cikibb, mikor azt számolja valaki, hogy kaphatna több támogatást az államtól, vagy a gyerekkel vissza kell tetetnie a polcra még a 150 forintos csokit is, mert spórolnak. Ezen ő megsértődött, mert miért hozom fel ehhez az ő anyagi helyzetét, meg hogy ő nem tehet a helyzetéről...

25 éves, három gyereke van két különböző apától. Érettségi előtt lett terhes először, akkor azt mondta, hogy majd a következő évben érettségizik. Azóta sem jött össze neki... Alkalmi munkái vannak, de közben többet van otthon, mert " muszáj a gyerekekkel foglalkozni", azonban ez a sok törődés egyiken sem látszik. Buták, neveletlenek.

Ez az egész hétvégén történt, de az anyám még ma is felemlegette, hogy ez mennyire rosszul esett a tesómnak és hogy minek kellett ilyet mondanom, mikor van elég baja így is...