Normális az ilyen erős kapcsolat?
(Kis bevezető, szükséges a téma átlátásához)
Az én kérdésem teljesen más szemszögből közelíti meg magát a témát, nincs problémám a testvéreimmel, sőt.. hihetetlenül erős a kapcsolatunk.
Hárman vagyunk testvérek. Pár év köztünk a korkülönbség szóval mindig mindent együtt csináltunk.
Együtt játszottunk, együtt rosszalkodtunk és annyira jól elvagyunk egymással, hogy ebbe a szoros kapcsolatba soha nem engedtünk be mást.
Nem az volt, hogy mindenki megy a barátjaival játszani ide-oda és alig találkozunk, hanem mi kizárólag csak együtt csináltunk dolgokat.
Annyira bízunk egymásban, hogy tudjuk egymás jelszavait, gyakran használt felhasználóneveket, stb. (bankkártya adatokat is).
S ezt teljesen természetesnek éljük meg.
Azonban eljött a felnőtt kor és úgy döntöttünk, hogy kirepülünk a családi házból, de mindezt úgy megoldva, hogy mi hárman összeköltöztünk.
Közös háztartás, közös kassza, mindenkinek ugyanakkora szava van.
Hogy is mondhatnám? Tökéletesen működik.
Hihetetlen, hogy mire vagyunk képesek hárman.
Egy kifejezetten magas életszínvonalon élünk és már a hat év alatt olyan megtakarítást sikerült elérnünk, hogy vásároltunk két külön lakást. (ezeket jelenleg albérletbe adjuk ki)
S ez csak egyre több lesz, hiszen mindenki magasabb pozícióba lép, a bérleti díjak meg már rég fedezik a jelenlegi lakott lakás törlesztőjét.
Egyikőnknek sincs jelenleg párkapcsolata. Voltak próbálkozások mindenki részéről és vannak is, de erről nem szeretünk beszélni. Mármint mindenki azt csinál, amit akar csak nem akarjuk megtörni ezt a szimbiózist közöttünk vagy a kívülálló személy nem tud beilleszkedni ebbe.
Félreértés ne essék, mindenkinek megvan a saját légköre, oda megy és azt csinál, amit akar. Sőt bárki kiléphet és ugyanúgy megkapja azt, ami jár neki abból, amit együtt elértünk.
Azonban senki sem akar kilépni.
Pár volt ex felhántorgatta már a dolgot, hogy ez nem egészséges, amit csinálunk, hogy nem akarunk szétválni egymástól.
Illetve volt ismerősök is(nincs szükségem ilyen ismerősökre), akik ezt az egészet furának tartják.
Mindhármunknak megvolt már a komolyabb kapcsolata is, ahol eljött a döntést ideje. "Új életet kezdel vagy maradsz a testvéreiddel?"
Mindhárman ezt választottuk.
Mégis kinek volna igaza?
Nekünk, akik jól megvagyunk egymással és ténylegesen többet érünk el hárman, mintha egyedül akarnánk érvényesülni vagy azoknak, akik arra bátorítanának minket, hogy szakítsuk meg ezt az egészet, mindenkinek legyen saját külön élete.
Kiegészítésként: Mi sem terveztük azt, hogy örökké együtt élünk. Mindenkinek megvan a személyes/közös célja(mindenkinek legyen egy saját lakása és kezdő tőkéje) de jelenleg személy szerint nem látom ennek a végét. Túl kényelmes és túl jól működik.
Nem gondolom normálisnak, ha valaki nem vágyik komoly kapcsolatra, csak barátságra extrákkal. Akármennyire is ezt hirdetik manapság, az ember természete normális esetben az, hogy kirepül a családból és párt keres.
Amúgy tényleg könnyen találhatsz párt akármilyen korban, ha megelégszel azzal is, aki 200 kg, elvált ötgyermekes anyuka stb. A korosztályod is öregszik, igen, ami azzal jár, hogy sorban kelnek el a jó partik és marad az, aki senkinek nem kellett.
Egyáltalán nem normális. Rendkívüli és igen szerencsés. Csak gratulálni tudok!
A sok károgó meg az exeitek nevében irígyli a boldogságotok (neadjisten pénzetek :D )
#21-es. Miért is? Szimpla logika..
#22-es. Voltál te már komolyabb szórakozóhelyen? Azok a bizonyos egyedülálló sokszor elvállt 30-40+-os hölgyek egyáltalán nem a 200kg és teljesen leharcolt kategória.
Sőt megmerem kockáztatni, hogy még sokkal jobbak, mint azok, akik már foglalva vannak.
Általában túlvannak már egy házasságon, újra kinyílt előttük a világ. Foglalkoznak magukkal, ível a karrierjük és még sorolhatnám.
Nem csak a nagyon vidéki 8 gyermekes, 8 általánossal rendelkező nők vannak ebben a világban.
A jó partik meg idővel újra szinglik lesznek.. :)
#24. Ezt miből gondolod?
Ha szétosztod azt a majdnem nettó 1 milliót három személyre, szerinted abból mégis ki volna az életképtelen?
Mindhárman diplomásak vagyunk. Egyetem után azonnal dolgoztunk úgy, hogy soha nem volt probléma az állástalálással.
Mindenki beszél minimum egy idegennyelven. Én csak angolul de a másik két testvérem több nyelvet is elsajátított.
Életképtelen? Nem tudom.. az anyagiak megvolnának akkor is. Csak nem olyan szinten élnénk, mint most. Inkább csak "átlagosan" azonban megélnénk.
Több dolog meg nem jut eszembe, amit valamelyikünk ne tudna megtenni ha kéne..
Mi a helyzet azóta veled kérdező?
Szoros még a testvéri kapcsolat? Pártalálásnál valami fejlemény?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!