Erős az ellenszenvem az apám iránt. Vélemény?

Én is úgy vagyok vele, hogy amint lehet elmegyek. Már alaposan kivitelezett terveim vannak, de addig egyfolytában aggaszt a gondolat, hogy mi van ha elpattan benne vmi, sok ilyen eset volt- mostanában már kevesebb. Régen mindig felemeltem a hangom és szóltam a viselkedése ellen, védtem anyám és az öccséimet is, de ilyenkor még erosebb lett. Ezért csöndben tűrőm ami még jobban stresszel.

De a kérdésre a választ köszönöm.

Áh lényegében én is így gondolom. Anyámra meg nagyon büszke vagyok, mert sok mindenhez ért és egyszere két ember helyett tevénykedik + foglalkozik a tesoimal (velem annyira nem, de én már idősebb vagyok és megértem, hogy nekik jobban szükségük van rá- 16vagyok).

Próbálkozom figyelmen kívül hagyni apám, néha zenét hallgatok közben- de ilyenkor mást sem hallok ami "veszélyes" is lehet.

Nem egy minta apa és így rossz példát mutat az öccséimnek, persze próbálom nevelgetni őket, megtanítani dolgokra, de ez nem az én feladatom lenne.

Iskolába járok ahol belső vizsgák vannak, disputára járok és osztály képviselő vagyok. Emellet alig jut időm a gitározásra amit nagyon szeretek és tai boxra is járok. Szóval ezek mellett még gondoskodjak az öccséimről is, viseljem el apám csesztetéseit. /-Nem gond, hozzá szoktam, de azért még is. Jobban járnánk ha tartásdíjat fizetne, de anyám ragaszkodik hozzá + ahhoz is lusta, hogy elköltözzön.

Hol igen hol nem, de többnyire nem.

Én is gondoltam már erre, de nem lehet mindent ezzel igazolni. Annyi a "pozitívum", hogy így legalább megismerés ezt a típusú embert és tudom, hogy nem akarok ilyenné válni. -egy példakép, hogy milyen ne legyél.

Mert anyám szerintem szereti, vagy csak hozzá van szokva és nagyon ragaszkodik. Meg az öccséim is szeretik,

Illetve~ már mondta párszor, hogy elmegy, de lusta hozzá, szóval mondja, de nem teszi.