Valóban "kötelező lenne" meghívnom a húgomat az esküvőmre?
Van egy 3 évvel fiatalabb hugom, akivel évekkel ezelőtt nagyon összevesztünk, azóta egyáltalán nem is beszélünk egymással. Szerencsére külföldön él, így nem is kell sűrűn találkoznom vele.
Jövő nyáron megházasodom. Már elkezdtük összeírni a vendéglistát, és a szüleim fel vannak háborodva, hogy nem akarom őt meghívni. Azt mondják, hogy ilyet nem csinálhatok, már csak az illem miatt is "meg kell hívnom, mert családtag", meg hogy "hogy meg lesznek botránkozva a rokonok rajta, ha nem hívom meg". A helyzet viszont az, hogy nekem eszem ágában sem volt meghívni őt. Az esküvőjére az ember általában olyanokat hív meg, aki szívesen lát, élete nagy napján, vagy tévedek? És a hugom nagyon nem ez a kategória, semmi kedvem még csak egy légtérben sem lenni vele, és ezt a szüleink is nagyon jól tudják. Már rég nem akarnak békíteni minket, elfogadták a helyzetet, most csak azért akarják erőltetni "mert az illem megkívánja, hogy minden családtag ott legyen".
Ti hogy oldanátok ezt meg? Voltatok már így, hogy nagyon rosszban voltatok egy közeli családtaggal, és rátok akarták erőltetni, hogy elhívjátok az esküvőtökre? Ti engedtetek a nyomásnak, vagy senkinek semmi beleszólása, hogy kit hívunk meg?
válasza:Nincs az a pénz, könyörgés, zsarolás, ami arra késztetne, hogy meghívjak egy ilyen embert az esküvőmre, még ha a testvéremről is lenne szó.
Senkit sem kötelező meghívni, abszolút a házasulandó pár döntése, ki legyen ott. Ha úgy érzed, hogy a húgod alkalmatlan arra, hogy részt vegyen egy ilyen eseményen, akkor maradjon Ausztriában. Ez a nap rólatok szól, nem róla.
válasza:Tudom, hogy a szüleim nem akarnak rosszat, csak azt szeretnék, hogy a család együtt ünnepeljen.
Mióta a hugom kiköltözött, azóta mondogatom nekik hogy nincs többé olyan, hogy "mi, a boldog család". Nem is volt olyan ünnep vagy esemény azóta sem, ahol mindannyian ott lettünk volna. Általában a húsvét, karácsony is úgy zajlik, hogy egyik nap megyek én a menyasszonyommal, másik nap meg ő, így nem lesz vita, és a szülők békében tudnak ünnepelni velünk, igaz, nem egyszerre. Kb. másfél éve találkoztunk utoljára, akkor is csak futólag, egy helló - helló, ennyi volt a kommunikáció.
Már rég megmondtam Anyuéknak, hogy nekem már csak ők a családom. Nekem nincs testvérem. Úgy tűnik, ezt eddig maximálisan el is fogadták, tartják a kapcsolatot a hugommal is, de nem erőltetik, hogy találkozzunk. Az esküvőn sem akarnak békítő hadjáratba kezdeni, csupán az illem kedvéért akarják, hogy meghívjam, mert "hogy néz már az ki, hogy még a másod - unokatestvér is kap meghívót, csak ő nem".
válasza: válasza: válasza:hát ez kemény... amiket tett.
De egy ember egész életében változik. És lehet, hogy ez,hogy nem tartod a haragot, meghívod - pont ez fogja segíteni hogy javuljon... én így gondolom, meghívnám.
válasza: válasza:Meghívnám, elviselném, ha eljönne, de nem bájcsevegnék vele, tennék rá magasról, hogy miről mi a véleménye, mit fikáz le. Az én boldogságom eddig se attól függött, hogy neki mi a véleménye, az esküvői boldogságom se attól függne.
Ennyit megtennék azért, hogy a szüleimnek ne kelljen szégyenkezniük miattam. Még az esküvőm napján is megtennék ennyit a szüleimért. Én nem tudnám úgy jólérezni magam, ha közben tudnám, a szüleim fejében az jár, ami.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!