Kötelező a gyerek nyaralása testvérnél?
Kiskorunkban emlékszem hogy nyáron anyuék mindig lepasszoltak minket 1-2 hétre apum húgához és emlékszem sose szerettem ott lenni (teljesen máshogy éltek mint mi). Cserébe az ő gyerekük is volt nálunk 1-2 hétig.
Húgom kitalálta, hogy ezt mi is bevezethetnénk (hálistennek idén még megúsztuk, költözés, sok meló), hogy egy hétre nálunk lenne a lánya, utána meg a miénk náluk. A gondom csak az hogy a lányom nem jön ki a gyerekükkel és nem nagyon szeretne náluk lenni úgy hogy még ott is kelljen aludni. Én elviselném az ő lányát egy hétig bár hisztis, akaratos de semmi kedvem arra kötelezni a gyerekem hogy velük legyen ha nem akar. Ti mit tennétek ilyen helyzetben? Egyszerűen megmondanátok hogy nincs kedve menni?
válasza:
válasza: válasza:Hát nálunk alap volt, hogy amikor csak lehetett, a nagynénémnél (anyu hugánál) voltam nyári szünetben. Többször is több napokat. Az ő gyerekeik is (ők most kamaszok) a mai napig eltöltenek pár napot anyunál. Ők fiúk, én lány vagyok, relatív nagy korkülönbséggel, de minket arra neveltek, hogy tanuljunk meg kijönni egymással, tanuljuk meg, hogy hogyan tudunk egymással eljátszani, beszélgetni. Nagyon jó is a kapcsolatunk.
Szerintem nem mérgesíteni kell az ilyen közeli családi viszonyokat, hanem esélyt adni annak, hogy javuljon. persze nem úgy, hogy ráerőszakolod a gyerekedre, hogy menjen, de ha azt látja, hogy te mennyire nem szeretbéd ezt, akkor azt tanulja meg, hogy a családot nyugodtan semmibe veheti. ha meg nem jön ki a két gyerek, akkor nem biztos, hogy mindig az a megoldás, hogy a szülők mindent megtesznek azért, hogy ne is találkozzanak. Az életben még jó csomó emberrel nem fog jól kijönni, akkor is mindig ott leszel, hogy megvédd és elszeparáld tőlük?
Sajnálom, de nekem ez a véleményem. Főleg úgy, hogy nem is egetrengető családi viszaályról van szó, csak arról, hogy hisztis a lány.
Nem akarom elmérgesíteni a kapcsolatot csak nem értem miért kellene mennie ha nem szeretne ottlenni náluk. Gyerekkoromban imádtam keresztanyáméknál lenni, de apu húgáéknál például nem, mert a gyerekeik akatatosak voltak és mindig csúfoltak hogy milyen gagyi ruhaim vannak, milyen hülyén csinálom ezt meg azt... stb. Én nagyon örültem volna ha anyuék figyelembe veszik azt hogy nem akarok hozzájuk menni.
Miért tegyek úgy mintha a gyerekemnek nem lenne önálló akarata és csak azt csinálhatná amit én mondok? Én tudom hogy tesóm lányával is nehéz (mindent magának akar, azt kell csinálni amit ő kitalál vagy bőg és kiabál, jobb esetben csak duzzog), szóval megértem hogy örül ha nem kell vele talalkoznia.
válasza: válasza:Én azért megpróbálnám összebékíteni a két gyereket, és abban segíteni, hogy megtalálják egymás felé az utat. Közös programokat, kirándulást szervezni nekik, ahol te is ott vagy ugye mindkét gyerekkel, és ha az egyik hisztizik, akkor felhívni a figyelmet arra, hogy ez miért nem szép viselkedés. Már egészen kicsi korban is lehet arra nevelődni, hogy a problámáktól nem elfutni, nem elbújni kell, hanem szembenézni velük és megpróbálni megoldani. A testvéred lánya is nevelődhetne, neki is lehet jót tenne, ha azt látná a te gyerekedtől, hogy nem akaratosággal és hisztivel lehet elérni a dolgokat. Szóval jó példát is mutathatnátok.
Az szép és jó, hogy tisztelni akarod a gyereked önálló akaratát, de azután azon se csodálkozz, hogy a fejedre nő és eljut arra a szintre, hogy mindig mindenben majd az ő akarta lesz az egyedüli szent és sérthetetlen. ha az oviba vagy az iskolába nem akar menni, akkor azt is tiszteletben tartod?
6,os dehogy, ő is tudja vannak kötelező dolgok amiket muszáj csinálni (pl suli, fogorvoshoz menni: utálja...stb) de ez elvileg nem kötelező, tehát hogy magyarázzam meg neki hogy az? Értem én hogy legyenek jóban, de ha ez nem megy magától akkor minek erőltetni? Vannak a lányomnak barátai, szóval nem az van hogy nem szereti a gyerekeket és sehova nem akar menni.
Nem tudom. Tudom hogy kibírná mert én is kibírtam akkoriban csak nem élvezte. Mindegy arra jutottam hogy nem fogom erőltetni, ha nem akar akkor nem megy. Ha tesóm ezt nem érti meg akkor sajnálom, de a gyerkőc nekem fontosabb.
Egyébként ha nálunk van húgi lánya akkor elmondom neki ha valami nem tetszik de sokat nem ér mert őt csak az érdekli hogy az anyja mit szól hozzá és amit anya enged azt szerinte szabad, lényegtelen hogy én mit mondok. De egyébként meg nincs is vele bajom, úgy vagyok vele hogy úgyis hazamegy, neveljék az anyjáék, az ő fejükre fog majd később ránőni teljesen a gyerek.
válasza:Nem.
És természetesen megmondanám, hogy köszönöm, de ezt én nem csinálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!