Megmondanád a nővérednek hogy rosszul választott?

Nem igazán kellene beleszólnod, mert a növéred is látja, hogy nem egészen stimmel a dolog, de ha ennek ellenére marad, akkor valami mégis tetszik neki. Ö választotta ezt az embert, neki kell kijönni vele, nem neked. Más ember párkapcsolatába beleszólni nem igazán szabad és nem is érdemes.

30 évesen még nem kellene ennyire pánikba esnie a gyerek miatt, 35-40 évesen sincs még lekésve.

Biztos, hogy megmondanám neki. Bár az ő viselkedése is érthető. Hasonló korú barátnőimen látom, illetve ők is elismerik, hogy annyira vágynak már egy kapcsolatra, hogy bőven hajlandóak kompromisszumot kötni.

Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy ez a kompromisszum azt jelenti, hogy elnézi az ember, hogy a másiknak nem kockás a hasa vagy hóvégére bizony üres a bankszámlája, vagy azt, hogy folyamatos megalázásban legyen része. Ráadásul egészséges lelkű gyereket ilyen apa mellett nemigen lehet nevelni, és idővel ő is meg fogja elégelni. Akkor aztán még idősebb lesz, ráadásul gyerekkel próbálhat mást találni... ne nehezítse már meg a dolgát.

Én biztos, hogy ilyen helyzetben beszélnék a testvéremmel - nem egyszer és nem kétszer, hanem annyiszor, ahányszor csak kell, hogy felfogja, hülyeséget akar csinálni.

Én előre szólnék neki, hogy kényes témáról szeretnék beszélgetni, készüljön fel lelkileg.

Úgy vezetném fel, hogy ne érezze támadásnak, és ez csak aggodalom a részemről.

Nem akarok beleszólni a dolgába, de nem mehetek el ezek mellett szó nélkül, és még ha rám is lesz mérges, én jót szeretnék a testvéremnek.

És akkor belekezdenék, hogy biztos ezt a férfit szeretné egy életen át? Neki szeretne gyermeket szülni? Felsorolnám a hétről-hétre hangoztatott problémákat amiket neked mondd, és elmondanám a véleményem.

Nem számít én leszek-e a gonosz, én megpróbálnám megmenteni.

Ha nem megy, nem megy. Mikor vége lesz (ha tényleg ilyen rossz, vége lesz...) akkor bármikor számíthatna rám.

Ennyi.