Hogy lehet így gondolkodni? Vagy más is csinálná így és én vagyok az, aki hülyén látja?

Sziasztok!

Ne haragudjatok ha hosszú lesz..

A szitu a következő: Egy nagy családi házban lakunk Anyum, Apum, nővérem lánya lent. Fent húgom, nővérem és a párja, én. A nővéremék bejelentették, hogy szeretnének egy gyereket. Az első gyereke más apától van. 2 kb max 10nm es szobában laknak. Az sem zavarja őket, ha én is és a húgom is itthon lakunk még(ha 10 évig 10 évig) ők akkor is itthonra akarják. Én úgy gondolom, hogy ha szeretnénk majd családot a párommal, biztos hogy külön.

15 éves voltam mikor született a lánya és rengetegszer nem tudtam aludni, suliban elaludtam, mert vagy jött a foga, vagy akármi. Természetesen megértettem nincs ezzel baj, de most megint kitesz ennek engem és a húgom. Most már nem sulizok, dolgozok reggel 6 tól...

Azt mondja, hogy nem fog albérletbe menni, mikor itthon is lakhat...Oké, de hogy? Alig férnek el. És közösen mi fent használjuk a fürdőt, konyhát. Nekem is és a húgomnak is van benti cicája.

Csak szerintem gáz, hogy így gondolkodik? Hogy nem érdekli a másik? És hogy a "csupaszpi**ára" szüli a másodikat is?

30 éves..