Mit tehetnék, hogy végre kibéküljön velem?

Biztos sokszor átgondoltad, de újra átgondolva, jó alaposan átgyúrva rá fogsz jönni, hogy te még mindig ugyanaz az önző bátyó vagy aki annak idején lecsapta a nőt a kezéről.

Megint az a lényeg, hogy neked mi a jó. Az lenne a jó, ha eljátszaná a mosolygós öcsit a bárgyú kis esküvős meg családias világotokban. Ne érts félre, nem degradálni akarom a családodat, de megértheted, ez számára egyszerűen nem opció.

Legalább annyit megtettetek, hogy bocsánatot kértetek, tisztában van vele, tudja, hogy legalább ennyire tartjátok, de nem tud megbocsájtani.

Ez van, az ő érzéseit neked kutya kötelességed ezek után tiszteletben tartani.

Esetleg, talán, ha a bátyám ideállna elém és nem krokodil könnyekkel, meg fokhagymával a tenyérben elbőgné magát és térde esne előttem, talán, akkor megmozdulna bennem valami, de nem kell semmilyen színpadias Shakespeare-i előadásra gondolni, de akkor talán beszélőviszonyba kerülnék vele, de a tüske akkor is ott lenne bennem egész életemben.

Persze mint tudjuk, azért a remény hal meg utoljára.

Annyit tehetsz, hogy Imádkozol azért, hogy megbocsásson.

Amit emberileg tenni lehetett megtetted, azzal, hogy bocsánatot kértél.

Idővel talán megbocsát, de lehet, hogy soha!

Leszállhatnátok végre róla, nem fogjátok fel, hogy ő látni sem bír titeket?!

Nekem kb. eddig lettél volna a testvérem, utána a szemem elé nem kerülhetnél - de a kedves ex-em sem.

Azt pedig ugye tudod, hogy bőven kimerítitek a zaklatás fogalmát? Öcséd helyében én már lehet, rendőrséghez fordultam volna, ha magatoktól nem jöttök rá, hogy húzzatok az életemből.

Ezt elbsztátok, örülj, hogy nem veri be a képed, amikor odaállítasz majomkodni.

Belegondoltam a szituációba.

Én se tudnék megbocsájtani, legfeljebb jó messziről.

Mégis, mit vársz, hogy álljon az öcséd az egykori szerelme elé, aki most a bátyja felesége? Te hogy éreznéd magad hasonló helyzetben? hagyd békén szegényt inkább.