Nem hagy élni a testvérem! Mit tegyek? (többi lent) 21F

Végy példát Darányi Kálmánról:

[link]

Olyan szigorú tekintete volt, hogy még Hitler is félt tőle.

A rossz hír hogy ezt előbb utóbb meg kell tanulnod. A jó hír hogy ha megtanultad könnyebb és boldogabb lesz az életed s ezt máshol is kamatoztathatod.

a rossz hír hogy ha nem tanulod meg, akkor később az asszony is ilyen lesz s az egész folytatódni fog...

én tudom:(

nem. kiborultam s üvöltöttem. s ekkor mindenki megszeppent.

még a zord mogorva főnököm is meghunyászkodott.

én lepődtem meg a legjobban.

Sajnos nem mindenkinél használ az asztalra csapás.

Nekem anyu ilyen, mint neked a tesód. 16 évesen betelt a pohár, amikor ki akart venni a suliból, hogy az Ő kisboltjába dolgozzak mert annak legalább van értelme (szerinte a tanulásnak nincs)

Apu akkor Németországban élt, nem tudott segíteni így az asztalra csaptam, nagykorúsitattam magam a gyámüggyel és el is költöztem tőle.

18 évesen még Magyarországról is elmentem, akkor felvettem vele a kapcsolatot 2 év után, gondoltam hogy hátha jobb lesz ha nagy a távolság.

Nem sokat javult, de nem nagyon tudott 3000 km-ről beleszólni az életembe, annyi pénze sose volt, hogy kijöjjön hozzám és itt rendezzen cirkuszt, plusz csak az ország nevét tudta, hogy hogy hol élek.

23 évesen megházasodtam, ekkor mentünk először haza a férjemmel. 7 év után először találkoztam anyukámmal és akkor is csak kötekedett velem és a férjemet is elhordta mindennek mert nem magyar, hanem bolgár, az már nem érdekelte, hogy amúgy milyen ember...

25 évesen megszülettek a fiaink akkor hazamentem ismét a picikkel, mondván a családomnak joga van látni a gyerekeimet... Rögtön az első este összevesztem anyuval, amikor is szó szerint kitépte a kicsi fiamat a karjaimból, hogy nem jól szoptatom. Úgy megszorította szegénykémet, hogy belilult rögtön a kicsi lába.

Na ez az utolsó kép az anyukámról, ennek már 4 éve, azóta sem beszéltem vele, bár Ő sem nagyon kapálózik, hogy felvegye velünk a kapcsolatot, pedig a testvéremtől mindig tudja, hogy mikor megyünk Magyarországra...

Néha csak el kell engedned a füled mellett, mert nem lehet segíteni. Ahogy leírtad már nálatok is verekedések voltak (nálunk is volt rengeteg) és még az sem segített, valószínűnek tartom, hogy ez már csak akkor fog megszűnni, ha saját életet kezdesz, lehetőleg messze... Addig is sok sikert, erős leszel és kibírod :)

mondjuk jogos hogy két emberrel nem ugyanúgy kell bánni.

én is kitapasztaltam végül ezeket.

de van akivel én se vesződtem, inkább megszakítottam vele a kapcsolatot. de más az amikor anyagilag függünk valakitől.

amugy amit leirsz utolsó s valószinű a kérdező tesójánál is fennáll, az egy betegség

írjátok be a google-be hogy

nárcisztikus személyiségzavar

a babás úgy hajmeresztő, a legjobb ötlet ha nem találkozol vele, mert jogos lenne ezt az anyát megütni de nem volna szerencsés dolog...