Én gondolkodok túl "kispolgárian" a gyerekvállalásról, vagy ez már jómódban is sok (k)?

Van egy nővérem, ő is, a férje is 1 millió körül keres/folyik be. Szóval elég nagylábon élnek. Nem irigylem tőlük, megtanultak/megdolgoznak érte. Csak nem tetszik az ahogy a dolgokhoz állnak. Nekik is, nekünk is két gyerekünk van. A sógorom gondolkodott a harmadik gyereken, de a nővérem nem lebeszélte, hogy nem tudnak még egyet bevállalni (mármint hogy elindítsák őket az életbe) És ezt komolyan is gondolja. Nálunk most útban a harmadik és kb. felelőtlenek vagyunk amiért bevállaljuk, mikor ők sem merik. Mi 500at kapunk ketten összesen, szóval negyed annyi pénzből élünk. Szerintem mi is el tudjuk tartani őket. Lehet nem lesz minden alájuk tolva, de nem csak az a lényeg.

Egyébként jó anyának tartom, nem bántom:) Csak szerintem olyan bután gondolkodik a pénz-gyerek kérdésről.

Szerintetek melyikünknek van igaza?