Én gondolkodok túl "kispolgárian" a gyerekvállalásról, vagy ez már jómódban is sok (k)?

Szerintem itt azzal van a baj, hogy nem tudjátok elfogadni a másik véleményét. Ezen kéne dolgozni és nem pocskondiázni a másikat.

Engem azért zaklatnak a rokonok, hogy szüljek még gyereket. Köszönöm szépen, elég nekem 1 is, mert én így gondolom.

Én a három gyerek-nem túl sok fizetés felállású családban élek, mint egyetemista. 16 éves koromtól mindig dolgoztam, élveztem, hogy van saját pénzem, illetve az most kamatozódik, hogy rengeteg munkát végeztem már, mert így akármilyen diákmunkát vállalok, már a nagy részét tudom, hogy kell csinálni. Ez eddig remek, tényleg.

De! Az már baromira nem felemelő érzés, hogy minden nap kétszer meg kell gondolni, hogy ehetek-e meleget, vagy vehetek-e még egy kiflit, mert ki tudja, hogy amikor elfogy a fizetésem/ösztöndíjam, akkor a szüleim tudnak-e adni rá pénzt (sajnos legtöbbször még csak itthonról sem tudok vinni semmi ennivalót). A másik pedig az, hogy manapság elvárják, hogy nappali tagozaton érjünk rá heti öt napban nyolc órát, mindez szép, és jó, de még a legutolsó bölcsészképzésen is van gyakorlat, amiről akkor is maximum hármat lehet hiányozni, ha épp a kórházban vegetálsz élet-halál között, különben buktad a tárgyat, ezek pedig többnyire napközben vannak. El sem merem képzelni, hogy szeptembertől, ha elkezdem a második képzésemet mérnöki szakon, akkor miből/hogyan fogok élni, mert amellett már száz százalék, hogy legfeljebb valami alkalmit fogok tudni elvállalni, és nem azért, mert lusta vagyok, hanem mert egy nap 24 órából áll, nem 48-ból.

Kicsit hosszú lett, de a lényeg az, hogy engem nagyon megvisel ez az egész bizonytalanság, nyilván ez is egy szélsőséges helyzet, mert engem a szüleim egyáltalán nem tudnak támogatni, de arra kívántam csak rámutatni, hogy nem biztos, hogy a testvéred bután gondolkodik a dologról. Én legalábbis biztos, hogy inkább két gyereknek adnék meg 120%-ig mindent (ésszerű keretek között), mint azt, hogy a gyerekeimre is rákényszerítsem majd ezt. Lehet, hogy Nektek ügyesebben menni fog majd a spórolás, egyebek, de szerintem egyikőtöknek sincs kijelenthetően igaza, más az életfelfogásotok, kész.

A 11:20-as hozzászólását maximálisan megértem. Messze nem volt akkora bevétele a szüleimnek, mint a tesódéknak, inkább kicsivel több, mint nektek, de én egykeként kaptam egy lakást, és emellett élelemmel tudtak támogatni a szüleim, amíg egyetemista voltam, és összehasonlíthatatlan előnyben volt a "mi kategóriánk" azokkal, akik dolgozni kényszerültek. Mi csak a tanulmányainkkal voltunk elfoglalva, tdk-ra jártunk, versenyekre, ja, és nem egyetem alatt szenvedtünk a nyelvvizsga-követelménnyel, mert volt lehetőség gimi mellett magántanárral megszerezni két felsőfokút (mondjon akárki akármit, elitgimibe jártam, de sima oktatással nem szeretem volna még egyből se középfokút sem, és nem azért mert hülye vagyok, hanem annyira vegyes a viszonylag nagy létszámú csoport, hogy a tanárnak még emelt szinten se volt arra kapacitása, hogy nyelvvizsgára készítsen fel). Ég és föld azzal szemben, akik még az órákat se tudták látogatni munka miatt, nemhogy szabadidő...Éveket csúsztak, mire végeztek, mert jogon hacsak nincs valakinek fotografikus memóriája, szóba se jöhet a munka évközben, hacsak nem kedvtelésből, gyakorlatszerzés címén a szabadidőben.

Én megértem a nővéredet, nyilván az életszínvonalukat se akarják csökkenteni, és bőven előrelátóak. Az meg tényleg borzalmas lehet szülőnek és gyereknek is egyaránt, amikor a nagyobbnak még jut, a kisebbeknek meg már nem (rosszabb körülmények, egyéb dolog miatt), ráadásul mást se láttam a közvetlen környezetemben, hogy ahol testvérek vannak, ott egymás szemét is kikaparták volna, csak hogy nekik több jusson, és mindenhol volt megkülönböztetés is, akárhogy is tagadták a szülők. A keveset nehéz igazságosan megosztani.

Nem vagyunk egyformák, a saját utunkat kell járni, ha már mi választottuk, és nem a másik döntéseit elemezgetni.

"mondjon akárki akármit, elitgimibe jártam, de sima oktatással nem szeretem volna még egyből se középfokút sem, és nem azért mert hülye vagyok, hanem annyira vegyes a viszonylag nagy létszámú csoport, hogy a tanárnak még emelt szinten se volt arra kapacitása, hogy nyelvvizsgára készítsen fel"

Mondjuk ez szerencse és/vagy nyelvérzék képzése, én egy nyamvadt szakközépben csináltam egy felső és egy középfokút és nem jártam se nyelvtanfolyamra, se különórára soha. (Na jó hazudok, matekból járnom kellett néha, de annak semmi köze a nyelvhez.) De tény, hogy a másik osztályokban másik tanárral nem voltak ilyenek a statisztikák. Nekünk nagyon nagy mákunk volt.

Én is így vagyok vele, hogy inkább egynek, kettőnek 120%-ban mindent, mint többnek esetleg ne sikerüljön úgy! Nálunk is úgy szokás, hogy a lényeg az, hogy a gyereknek jobb legyen, mint nekünk volt.

Az elkényeztetés meg nem attól függ, hogy mennyi pénzt tudnak a gyerekbe nyomni, van a családban egy srác, kevés pénzből élt a család, sokszor kölcsön kéregettek a villanyszámlára, de sikerült mégis úgy elkényeztetniük a kis zsúrfiút (aki azóta felnőtt), hogy a rokonság lábrángást kap tőle, ha megjelenik valahol meg kinyitja a száját.

"inkább egynek, kettőnek 120%-ban mindent, mint többnek esetleg ne sikerüljön úgy"

Szerintem meg az is fontos az ember életében, hogy van tesója. Gyerekkorban rengeteg öröm, ha együtt lehetnek, együtt játszhatnak (mármint jó családban, persze, ahol szeretik egymást a testvérek), nagyobb korban meg lehet jókat dumálni, és életetek végéig számíthattok egymásra. Ez százszor többet ér bármiféle többletjövedelemnél.

Mi hárman vagyunk, mi sem nőttünk fel fényes anyagi körülmények között, hatalmas spórolások és pici párizsis kenyerek voltak folyamatosan, de rohadtul, rohadtul nem örülnék, ha az öcsém (a legkisebb) nem született volna meg azért, hogy én meg a húgom több téliszalámis kenyeret meg steaket ehessünk, vagy elmehessünk egy plusz nyelvtanfolyamra.

38 semmi értelme annak, amit írsz. Tudod miért? Mert fogalmad sincs arról, hogy milyen lett volna, ha nincs öcséd. Persze, így hogy van, akkor így a jobb. Ha nem lett volna, nem ismernéd stb. nem hiányozna, nem tudnád azt mondani, hogy jobb volt, hogy volt, mert nem volt. Ez ugyanaz mint mikor egymásnak esnek az egykék meg a testvéresek és mind a két oldal öli egymást, hogy melyiknek a jobb. Holott mindenki csak az egyiket tudja megtapasztalni fogalma sincs, hogy a másiknak milyen, hogy az ő élete milyen lett volna másként.

A másik meg az, hogy neked semmi beleszólásod abba, hogy anyád meg apád hány gyereket vállal. Senkit sem érdekel, hogy te örülnél vagy nem örülnél. Majd magadnak annyit és annyira szülsz, ahányat akarsz.

39, imádom, amikor valaki logikusnak hiszi magát, és valójában csak az agyrémeit hangoztatja. Az, hogy ha az embernek több pénze van, akkor jobb, az pontosan ugyanúgy csak egy vélelem, mint az, hogy ha egy helyett két testvéred van, az akkor jobb. Te is leírtad a véleményemet, én is az enyémet, és hogy ez az utóbbi neked ennyire fáj, és megengedhetetlennek tartod, hát, azzal keresd fel a gyógyszerészedet inkább, én nem tudok segíteni.

"Majd magadnak annyit és annyira szülsz, ahányat akarsz"

Ezt meg a te hozzászólásodra is oda lehetett volna vágni, sőt bárkiére itt, te szerencsétlen. Erről a témáról beszélgetünk ugyanis éppen, ebben kért tanácsot a kérdező, erről mondunk véleményt. Nőj fel.