Fiúk milyen a nővéretekkel/húgotokkal a kapcsolatotok? Gyerekként milyen volt és most? Kort is írjatok. 21/F

Kamaszkorunking jól megvoltunk, aztán nyilván eltávolodtunk, ez nem változott.

40+

Én nő vagyok (26) a (kis)öcsém (22), szóval csak a másik oldalt tudom leírni, de hátha segít.

Gyerekként nagyon jól elvoltunk, a kamaszkorában meg tudtam volna fojtani (akkor elég sokat balhéztunk), de 1-2 éve elkezdett benőni a feje lágya (ez egy nagyon lassú folyamat, még most is néha nagyon ki tudok akadni rá). Na azóta egyre jobban. Egy idő után észrevettem, hogy elkezdtünk kapcsolódni a filmeken és sorozatokon keresztül, és egy ideje ez egyre több dologra kiterjed (az élet nagy dolgai: vicces videók instán, kulináris kalandok, vagy akár politika).

Összességében azt gondolom, hogy közeli a kapcsolatunk, még ha nem is olyan módon mint anyukámmal vagy a húgommal. Valahogy mindig rájövök, hogy fiúként picit máshogy működik, de próbálok aktívan tenni érte, hogy valahogy fennmaradjon a kapcsolat. (Ha más nem akkor anyukámra panaszkodok neki, az többnyire beválik.)

Én vagyok a nővér, és nekem nagyon jó a kapcsolatom az öcsémmel. Jókat tudunk beszélgetni, közös programjaink is szoktak lenni, megbízhatunk egymásban. Remélem ez így is marad. :)

Öcsém 15, én pedig 19 éves vagyok.

Pasi vagyok közel a 60-hoz. Kisgyerek korban mindentől és mindenkitől megvédtem a húgomat.

Középiskolában eltávolodtunk. Ő jóval aktívabb társasági életet élt, mint én. Később ő zárkózott be (viccesen? Tragikusan?) Most, hogy anyu is, nejem is a férje is sújos beteg, úgy tűnik összehoz minket.