A sógorom kutyájaban nem bízok és nem merem a gyerekeimmel ott hagyni őket. Tenyleg olyan lehetetlen dolog ez?

Előzőhöz csatlakozom a másik oldalról: Én tartok a kutyáktól, ha egy kutya megugat, félek, átmegyek a másik oldalra, stb. Ezt a gyerekem érzékelte is kiskorától, de nem hatott rá különösebben, imádja a kutyákat, semmilyen kutyától sem fél, a közösségi szolgálatát kutyamenhelyen fogja tölteni. Szerintem ebben az esetben nem a kérdezőre kell rászállni, ha a gyerekekben kialakul valami a kutyákkal szemben, az nem miatta lesz, inkább a sógor felelős, mert pont az ő neveletlen kutyája miatt érik ijesztő ingerek a gyerekeket. Az pedig alap, hogy saját háziállatot máshoz nem viszünk, hacsak külön nem hívják. Azt még hozzátenném, hogy a kutyák temperamentuma is különböző, nem minden ember jön ki bármilyen temperamentumú kutyával, ilyen pici gyerekek közelében pedig nagytestű, kajla, neveletlen kutyának semmi keresnivalója. Arra kellene törekedni, hogy a gyerekeknek is először jól nevelt, kiegyensúlyozott, barátságos kutyákkal legyen kapcsolata.

Ne vetítsd ki a te rossz élményeidet a gyerekeidre. Csak azt éred, el hogy ők is komplexusosak lesznek