Az en felelossegem ezt helyre hozni vagy te hagynad az egészet?
Most 1 evre visszakoltoztem a szuleimhez
Ocsem eleg passiv aggressivva valik neha, foleg amikor a baratnoje itt van akkor nem lehet nagyon hozza szolni
Pl multkor megkerdezem oket, hogy a foldszinten lesznek vagy a tetoterbe mikor dolgozom (otthonrol vegezheto munkam van).. Es olyan nehezkesen valaszolnak, mintha neheztelnek, hogy csondben akarok dolgozni lehetoleg a foldszinten a nappaliban es ezert akarom tudni h meddig lesznek ott
Es ugy erzem mintha az ilyenek miatt nehezkesse valt volna az egy légtérben levés
Van, hogy egyutt ebedelunk, de ha en nem kezdemenyezek akkor ul egy helyben es nem szol semmit
Mit lehet vele kezdeni, ugy erzem h nincs nagyon mirol beszelni, de ugyanakkor eleg nehez a jelenletebe lenni olykor
29f
"5.Ennyibol en sem szeretem hogy o ott van, ennyi idosen mint o en alberletben laktam"
De ő még otthon lakott, amíg tr máshol.
"6.A masik oldalrol meg nekem kellene megtervezni hogy figyeljem hol vannak"
Nyilván, hiszen te vendég vagy ott
A szobam kicsi, es kenyelmetlen hosszu tavon nem tudok ott lenni
Ok meg van hogy teljesen akaratlanul amikor nem is kellene ott vannak a sajatjukban egesz nap, nekem ezert nem tunt ugy sosem hgy ez zavarna
De mar eleg regota csinalja ezt a passiv aggressivivtast, sokszor volt hogy siman ugy lattam hogy valami kontrolt akarna elerni, es a baratnoje szemeben "magasabb rangu" - nak feltuntetnie magat
Van hogy en is nehezteltem rajuk korabban, pl esti vihogasok, valamin rohognek habgosan, eleg faraszto volt, de aztan megertettek, mikor szova tettem
Alapvetoen sokszor ugy erzem h elmengyunk egymas mellett, itt pl szerintem ugy erzi h nem eleg szar ahhoz h szova tegye, ugyis vannak neki a haverjai meg a baratnoje azokkal elvan es "akivdl nem Jon ki azt meg nem kell eroltetni" gondolkodas
Mondjuk nem a nappaliban, a ház közepén kéne dolgoznod, elbaxva mindenki masnak a napját. Majd a többiek csak úgy beteleportálnak a konyhába, wcbe, stb mert te a nappaliban terpeszkedsz és nem lehet zavarni munka közben.
Talán meg kéne ranulnod alkalmazkodni, és a szobádban dolgozni.
A szobam kicsi, es kenyelmetlen hosszu tavon nem tudok ott lenni.
Kit érdekel? Akkor húzzál vissza albérletbe! Teljesen mindegy, mi okból mentél haza, durván meredek a közös helyiséget lefoglalni, és másoktól várni, hogy alkalmazkodjanak a te munkaidődhöz. Nekik szerinted nem kényelmetlen, hogy a nappali közepén pöffeszkednél egész nap, ők meg váljanak láthatatlanná addig, miközben van saját szobád? Nem kicsit fordítva ülsz a lovon!
Dolgozz a szobádban, ilyen egyszerű.
Nálunk is HO van alap, hogy amikor hazamegyek, akkor a (gyerekkori) szobámban dolgozok, nem a nappaliban.
A barátommal mindketten a nappaliban, mert nem zavarjuk egymást, hisz csak ketten élünk.
A szobam kicsi, es kenyelmetlen hosszu tavon nem tudok ott lenni - miért? Nincs egy széked meg asztalod?
Amúgy ez a te bajod - mondjuk hogyha a bátyám hazaköltözne, és onnantól kezdve kssban kellene léteznem, mert ő "dolgozik" = elfoglalja a nappalit - szerinted érdekelne?
Nagyon nem. Én élném az életemet, ahogyan addig is, ő meg megoldja, de én nem fogok azért lábujjhegyen járni, mert neki derogál a szobájában melózni.
Amúgy nem az öcséd passzív-agresszív, hanem te vagy az értetlen hülye, és neki már nyilván marhára elege van, hogy mindenért nyavalyogsz, meg elvárnád, hogy hozzád alkalmazkodjon mindenki, mikor te ott VENDÉG vagy.
Én sem vágnék ehhez jó képet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!