Anyák ti megértenétek ha a 2 gyereketek így elhatárolódna egymástól? Nem kedvelem a nővéremet.

Hát, én pont ilyen családot szeretnék. Ahol együtt örülünk, együtt szomorkodunk. Ahol mindig számíthatunk egymásra, jóban-rosszban. Ahol megosztjuk egymással az örömöt, és az így nagyobb lesz, és a terheket, ami így kisebb lesz.

Azt még megértem, ha valaki magánakvaló, csendes, társaságkerülő. De azt nem értem, hogy a testvérét miért utálja amiatt, hogy az nem ilyen.

Te nem azt mondod, hogy nem kedveled ezt az életformát, hanem azt sugallod, ez az életforma rossz, utálatos, és azt várod tőlünk, hogy megerősítsünk benne, hogy jogos az utálatod.

Hát nem az.

Senki nem kérte, hogy együtt élj a nővéredékel. De a család attól (is) család, hogy néha a többiek kedvéért megteszünk olyasmit is, amit nem igazán szeretünk csinálni. Évi egy-két találkozást képesnek kell lenned kibírni a nővéredékkel azok és a szüleid kedvéért. Ennyi kis alkalmazkodás minden intelligens felnőtt embertől elvárható.

Csak egy elkényeztetett, hisztis gyerek hiszi, hogy a világban mindennek az ő kénye szerint kellene lennie.