Van köztetek olyan, aki teljesen elhatárolódott a családjától és megszakított minden kapcsolatot velük, mert annyira rosszul bántak vele? Többi lent.

Én egyre jobban érzem úgy , hogy elhatárolódtam. Nem fizikailag, hanem érzelmileg. (Már nézegetem az albérleteket, mert nem bírok otthon maradni )

Apámmal nincs konkrét problémám, sokat dolgozik, keveset találkozunk. Emellett szűkszavú ember, de vele elvagyok.

Anyám nagyon nagy testvéri megkülönböztetész tesz kettőnk között. Emellett a munkahelyi stresszt rajtam vezeti le állandóan, de váltani nem akar, pedig megtehetné. Bármit csinálok rossz, ezért már nem csinálok otthon semmit sem, akkor az a baja. Egyszer kijelentette, hogy idegesíti a jelenlétem is. ( Persze ha mondom neki hogy költözök kiabál, hogy zsarolom.). A tesóm 30.000FT-os cuccokban jár, de én diákmunkázzak, míg az ő kenyerüket eszem, emellett beleszólásom sincs semmibe, de azért legyek a cselédjük.napersze...

A tesóm. A tesóm számomra megszűnt létezni. Olyannyira összevesztünk(fizikailag is ), hogy de én , se ő nem hajlik arra, hogy valaha is jó legyen a viszony, pedig én megpróbáltam. Fél éve kerülgetjük egymást.

Hiába vannak otthon, mintha egyedül élnék a családi házban. Nem érzem azt, amit kéne .. és amit régen. Elvagyok most , míg nem találok albérletet, kerülgetjük egymást , mert beszélni nem lehet velük,mert vagy kiabálnak, vagy otthagynak, pedig semmit sem tettem, hogy ez legyen.

Új életet akarok kezdeni..

Még nem tudtam 100%-ig megszakítani anyámmal a kapcsolatot, de igyekszem...

Jövőre egyetem, kollégium + diákmunka, aztán vissza sem nézek.

Valószínüleg diploma után az országot is itt hagyom.

Igen. Jobb lett. Az ok többek közt családon

don belüli nemi erőszak 12 és fél évesen... És ez csak a jéghegy csucsa volt.. Sokkal jobb lett,a nevem is megváltoztattam,férjem olasz az övét vettem fel.

Édes apàm családja ki nem álhat engem valamien ok-nál fogva,pedig semmi rosszat nem tettem nekik,mégis ki beszélnek egymás között,mikor egyűtt vannak,és folyamatosan lenéző undoritó ocsmàrolàst kapok tölűk.

Apám-nak is fel hoztam ezt az egészet,de ő is engem hibáztat hogy "Biztos valami rosszat tettem")-pedig egyáltalán nem,SEMMIT.

Lelkileg hogy fogadtam el,?

Nagyon nehéz volt meg szokni ezt,azért mondom mert akármien fúrcsán hangzik,megszoktam és tudom hogy úgysem,fog meg változni a véleményűk. Ez van.

Meg szokni meg szoktam,De soha nem tudtam,és nem tudom el fogadni ezt,Mert nincs Ok-és okozat)

Ki szeretnék lépni ebből a negatív komfortzónából. új munka hellyet kerestem és gyűjtök,egy kissebb fajta albérletre,távol a sok gondosz rossz indulatu embertől.

Sok szerencsét kivánok mindenkinek,aki ien helyzetbe van. Vagy hasonló