Meddig tűrnéd szó nélkül, hogy a bátyádat a felesége évek óta totál tönkreteszi lelkileg?

Örüljetek a 100%-ban hasznos válaszotoknak, ahol engem ócsároltok. Nem tudtok ti semmit. Én élek benne, én látom, mi folyik.

Akkor leírom, mire voltam kíváncsi, amire MEGKAPTAM a választ, nem akartam folytatni, de ti megteszitek továbbra is. Írtam, hogy nem írok többet, max. most így hirtelen egy-két dolgot, ami épp eszembe jut. Az utóbbi kb. 20-30 válasz felcseszte az agyam, mert nem vagyok sem királylány, se belekotnyeleskedő.

Nyomatékosítom, eddig nem szóltam a sógornőmnek. OK, akkor írok pár példát, ami miatt látom, hogy a bátyám nem szól.

Azt sem tudom, melyikkel kezdjem így hirtelen.

Legtöbben azt kifogásoljátok, hogy viszi-hozza munkába. Ő pont az ellenkező irányba megy dolgozni nap mint nap (nem otthon van), ezt is megkaptam szidásként.

A szalvétába csomagolásos dolgot direkt csak apró problémának írtam.

Akkor válaszolok pár dologra:

Úgy neveltek bennünket a szüleink, hogy takarékoskodjunk. Anno havi zsebpénzt kaptunk, megtanultuk beosztani a pénzt. Minden évben nyári munkával kerestük meg, amit pluszban költeni szerettünk volna: ruha, akármi.

Itt jön akkor a lényeg (és nem kell velem együtt utálni a feleségét, nem ezt kérdeztem, hanem a bátyámon akarok segíteni):

A felesége, akivel huszonéve együtt vannak, konkrétan szarik rá, hogy min spórol a bátyám. Minden évben kitalál valamit, és igen, átalakítások, minden évben új bútorok, minden évben mindenből a legújabb. Évek óta egy élelmiszerboltba nem tette be a lábát, de ami neki kell, az kell.

Itt jön a lényeg, amiért legfőképp kiírtam a kérdést, közben megkaptam a választ rá:

Oltári módon megalázza azzal mások előtt, hogy égő vele menni bárhová is, mert nem képes márkás cuccot venni magának, micsoda égő így nyaralni menni. A saját lányuk vett karácsonyra neki Tomi Hilfigert, Adidast, Nike cuccot az évek alatt. Mert ő sajnálja magától a pénzt.

Ezért írtam, hogy papucs!!! Gondolom jó nagy katyvasz, amit írtam, nem is olvastam vissza, de talán kibogózható.

És tényleg nem írok többet.

Legelő